Jn 12, 3-7.12-15 (A szentségek természetfeletti élet közvetítőékké válnak)
3Mária vett egy font valódi
nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával,
a ház betelt az olaj illatával. 4Az
egyik tanítvány, az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: 5„Miért nem adták el inkább az olajat 300
dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” 6De
nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert
tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. 7Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye,
hiszen temetésem napjára teszi. 8Szegények
mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.”
12Másnap az ünnepre
felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. 13Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és
így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” 14Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült
rá, ahogy az Írás mondja: 15„Ne félj,
Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.”
235. A szentségek kiváltságos módját
jelentik annak, ahogyan Isten felemeli a természetet, és az a természetfeletti
élet közvetítőjévé válik. A kultuszon keresztül meghívást kapunk arra, hogy egy
másik szinten öleljük át a világot. Felhasználjuk a vizet, az olajat, a tüzet
és a színeket, minden szimbolikus erejükkel, és azok beépülnek
istendicséretünkbe. Az áldást adó kéz Isten szeretetének eszköze és Jézus Krisztus
közelségének tükröződése, aki azért jött, hogy elkísérjen minket életünk útján.
A víz, amelyet a kereszteléskor a gyermek testére öntenek, az új élet jele.
Amikor találkozni akarunk Istennel, nem menekülünk ki a világból, és nem
zárkózunk el a természettől. Ez különösen megfigyelhető a keleti kereszténység
lelkiségében: „Mindenben megnyilvánul a szépség, amely Keleten az egyik
legkedveltebb név az isteni harmóniának és az átváltozott ember mintájának a
kifejezésére: megnyilvánul a templom formájában, a hangokban, a színekben, a
fényekben, az illatokban” (II. János Pál pápa). A keresztény tapasztalat
számára az anyagi világ minden teremtménye a megtestesült Igében találja meg
igazi értelmét, mert Isten Fia felvette személyébe az anyagi világ egy darabját,
és ezáltal elültette az anyagi világba a végleges átalakulás csíráját: „A
kereszténység nem utasítja el az anyagot és a testi valóságot, sőt a liturgikus
cselekményben az ember testisége teljesen megkapja igazi értékét, az emberi
test itt mutatja meg legbensőbb természetét, hogy a Lélek temploma, és itt jut
el a Jézus Urunkkal való egyesülésre, aki maga is testté lett a világ
üdvösségéért” (II. János Pál pápa). (Ferenc pápa „Áldott légy” kezdetű
enciklikájából, a közös otthon gondozásáról)
Feladat a mai napra: Milyen szimbólummal szeretném kifejezni ma
istendicséretemet?