Oz 14,2-9 (Ökológiai megtérésre van tehát szükségük)
2Izrael, térj vissza az
Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el! 3Hozzatok
szavakat magatokkal, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok neki: „Végy el
minden gonoszságot, hogy elnyerjük a jót, és ajkunk gyümölcsét hozhassuk
áldozatul. 4Asszíria nem segít
rajtunk, lóra sem szállunk többé. Nem mondjuk kezünk alkotásának ezután: Te
vagy a mi Istenünk! Mert az árva csak nálad talál irgalmat.” 5Meggyógyítom hűtlenségüket, s szívemből
szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom. 6Izraelhez
olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, gyökeret ereszt, mint a
nyárfa. 7Hajtásai messze ágaznak,
pompás lesz, mint az olajfa, s illatos, mint a Libanon. 8Visszatérnek,
hogy árnyékomban lakjanak, búzát termelnek, és gondozzák a szőlőt, amelynek
olyan híre lesz, mint a helboni bornak. 9Mi
köze Efraimnak ezentúl a bálványokhoz? Én hallgatom meg, én viselek rá gondot.
Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus; tőlem származik gyümölcsöd.
217. Ha „a külső sivatagok azért
szaporodtak el a világon, mert a belső sivatagok szétterjedtek”
(XVI. Benedek pápa), a környezeti válság mély belső megtérésre hívó
felszólítás. De azt is el kell ismernünk, hogy vannak olyan elkötelezett és
imádságos keresztények, akik – a realizmus és pragmatizmus ürügyén – nemegyszer
kinevetik a környezet miatti aggodalmakat. Mások passzívak, nem határozzák el
magukat szokásaik megváltoztatására, és így inkoherenssé válnak. Ökológiai
megtérésre van tehát szükségük, amely azt jelenti: engedik, hogy Jézussal
való találkozásuk minden következménye megjelenjen az őket körülvevő világhoz
fűződő kapcsolataikban, Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk
Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon
választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.
218. Idézzük emlékezetünkbe Assisi Szent
Ferenc példáját, hogy mintát ajánlhassunk a teremtett világgal való egészséges
kapcsolatra mint az ember átfogó megtérésének egyik dimenziójára, Ez azt is
jelenti, hogy elismerjük saját hibáinkat, bűneinket, rossz szokásainkat vagy
hanyagságainkat, és szívbeli bűnbánatot tartunk, megváltozunk bensőnkben, Az
ausztrál püspökök meg tudták fogalmazni a megtérést a teremtéssel való
kiengesztelődést helyezve középpontba: „E kiengesztelődés megvalósításához meg
kell vizsgálnunk életünket, fel kell ismernünk, hogyan sértjük meg Isten
teremtését tetteinkkel és cselekvésképtelenségünkkel, A megtérésnek, szívünk
megváltozásának tapasztalatára van szükségünk” (Ausztrál Katolikus Püspöki
Konferencia). (Ferenc pápa „Áldott légy” kezdetű enciklikájából, a közös
otthon gondozásáról)
Feladat a mai napra: Kérem a Szentlélek
világosságát, hogy megmutassa, miben kell még megtérnem a teremtett világgal
való kapcsolatomra tekintve ahhoz, hogy egészséges legyen ez a kapcsolat.