Szof 3,1-2.9 (Isten
meghív a vele való szövetségre, melyben megtisztít és felemel )
Jaj a lázongó, szennyes
és erőszakos városnak! Nem hallgatott a szóra, nem fogadott el figyelmeztetést,
nem bízott az Úrban, nem közeledett Istenéhez. Akkor majd ismét tisztává teszem
a népek ajkát, hogy valamennyien az Úr nevét hívják segítségül, és vállvetve
neki szolgáljanak. Etiópia folyóin túlról jönnek esedezni hozzám,
szétszórtjaimnak fiai áldozatot hoznak nekem. Azon a napon majd nem
szégyenkezel mindazon cselekedeted miatt, mellyel vétkeztél ellenem; mert akkor
majd eltávolítom közüled nagyhangú kevélyeidet, és nem kérkedsz majd többé
szent hegyemen. Szegény és alázatos népet hagyok meg benned, mely majd az Úr
nevében bizakodik. Izrael maradékai nem cselekszenek majd gonoszságot, nem
beszélnek hazugságot, és szájukban nem lesz csalárd nyelv, hanem nyugton
legelnek és leheverednek, és nem lesz, aki felrettentse őket.
A próféta szavaiban mintha
„logikai űrt” vélnénk felfedezni. Jeruzsálem engedetlenségéről, hitetlenségéről
ír, majd átlép egy jövőképbe, ahol az Úrban béke és irgalom várja őt. Az
átmenetekhez az „akkor majd”, „azon a napon” kifejezéseket használja. Felmerül
a kérdés: és közben mi történik? Mi zajlik le a bűn és a kiengesztelődés
közötti időben? Mivel hidaljuk át a szeretet érkeztéig levő napjainkat?
„A karácsony a
szeretetnek, az advent a várakozásnak a megszentelése...”(Pilinszky J.) Vajon mi mivel
szentelhetjük meg ezt az időt? Mivel töltsük a várakozás idejét? Máté
evangéliuma Jézus válaszát tárja elénk a várakozásban töltött magatartásról:„Ki
a hű és okos szolga, akit ura háza népe fölé rendelt, hogy idejében enni adjon
nekik? Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja! Bizony mondom
nektek, egész vagyona fölé rendeli”(Mt 24,45-47). Ez a várakozás, amelyre Urunk
buzdít, készenléti és tevékeny, folyamatos szolgálat. Ő maga is életének első
harminc évét csendes várakozásban töltötte, amelyet megtöltött imával,
munkával, segített a családjának, és társadalmi életet is élt. Pedig tehette
volna másként is! De Jézus a tápláló szolga alakját mutatja példaként, s nekünk
is ez a feladatunk: lelki eledelt nyújtani akkor is, amikor magunk is a
várakozás állapotában vagyunk! Ha embertársaink szükségleteire figyelünk,
türelemmel meghallgatjuk, szeretettel segítjük, magunk is eljutunk abba az
örömbe, amelyben szívünk tág, és ünnepként élhetjük meg családunkat,
barátainkat, a Gyermek Istennel való találkozásunkat. „...Aki valóban tud
várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és
jelentőségében semmivel sem kisebb annál, amire vár”(Pilinszky J.).
Feladat a mai napra: Ma testben és lélekben is tudatosan
készülődök. Megtervezem, hogy karácsonyi szentgyónásomat mikor, hol végzem el,
és felkészülök rá. Egy rászoruló iránt gyakorlom az irgalmasság testi
cselekedeteit (enni adok egy hajléktalannak, használt ruhát felajánlok,
anyagilag támogatok, stb.), majd imádkozom érte.