Lk 1,11-20 (megnémulsz, mert nem hittél szavaimnak)
Ó, Jessze gyökeréből támadt Sarj! Te jel vagy a népek számára; elnémulnak a királyok
előtted, és epedve várnak a nemzetek: Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass
tovább magadra!
Ám
megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán. Amikor
Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem. Az angyal azonban így
szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged,
Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. Örömödre lesz és
ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr
előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a
Szentlélek fogja eltölteni. Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz,
Istenükhöz. Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy
az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára
térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak.” Zakariás megkérdezte az
angyaltól: „Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már
feleségem is előrehaladt a korban.” „Én
Gábor vagyok - felelte az angyal -, s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem,
hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt. Íme, most
megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem
következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be
fognak teljesedni.”
A mai ó-antifóna mint a biblia idézet a
jelről és a némaságról beszél. Az antifónában Krisztus szerepel jelként, ami
előtt elnémul: „Te jel vagy a népek számára; elnémulnak a királyok előtted.”
A király elnémultsága itt a jel elfogadását fejezi ki. Zakariás történtében
azonban a némaság a jel, amit kapott Istentől kérdésére. „Miből fogom a dolgot megtudni?” Zakariás nem feltétel nélkül hitt
az angyal szavainak, hanem kért tőle egy jelet, amely bizonyítsa számára Isten
ígéretét, hogy felessége fiút fog szülni neki. Isten egy nagyon elgondolkozható
jelet adott Zakariásnak. Most
megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem
következik. Mivel nem némult el Isten szavára, Isten elhallgattatja és arra
ad neki lehetőséget, hogy elgondolkozzon azon, ami vele történt: Hogyan kellett
volna befogadnom Isten szavát? Mert nem hagytam hogy Isten Isten legyen, miért
akartam saját elképzeléseimre korlátozni őt? Melyik volt a belső magatartásom,
mely felszínre jött, amikor spontán módon válaszoltam? Zakariásnak tudatosítania
kellett magában, hogy bizonyos hitetlenség volt benne. Hittel elfogadni Isten
szavát, nem azt jelent, hogy azonnal bele kell egyeznünk Isten szavába, hanem
lehetőséget ad arra, hogy kérdést tegyünk fel, mint Mária: „Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik
ez valóra?” Nem kételkedik Gábor angyal szavában, sem Isten hatalmában,
hogy képes lesz-e végrehajtani ígéretét, csak jobban akarta megérteni, hogyan
fog ez történni. A mai napon tanuljuk el Máriától, mit jelent igazán
meghallgatni Isten szavát.
Feladat a mai napra: „Imád meghallgatásra talált.” Nagy hálával megköszönöm Istennek
meghallgatott imáimat és mély hittel kifejezem karácsonnyal kapcsolatos kérdéseimet.