1Jn 1,1-4 (Krisztus emberi lelke és emberi megismerése)
„Laodikeai Apollinarisz
azt állította, hogy Krisztusban az Ige helyettesítette a lelket vagy a
szellemet. E tévedés ellen vallotta az Egyház, hogy az örök Fiú az értelmes,
emberi lelket is magára vette.[1]
„Ez az emberi lélek, amelyet Isten Fia magára vett, valódi emberi megismeréssel
rendelkezett. E megismerés mint ilyen önmagában nem lehetett határtalan: térben
és időben folyó életének történelmi körülményei között valósult meg. Ezért
Isten emberré lett Fia gyarapodhatott "bölcsességben, korban és
kedvességben" (Lk 2,52), sőt érdeklődnie kellett olyan dolgok iránt,
melyeket emberi mivoltában tapasztalati úton kellett megtanulnia. Ez megfelelt
annak, hogy a "szolgai alakjában" önként kiüresítse önmagát.”[2]
„Ugyanakkor Isten Fiának e valóban emberi megismerése személyének isteni életét
fejezte ki. "Isten Fia mindent tudott, mégpedig azáltal, aki azt az embert
magára öltötte; nem természete szerint, hanem mert az Igével egyesült, (...) az
emberi természet, mert egyesült az Igével, minden isteni dolgot is tudott,
mégpedig Fölségének megfelelően." Ez elsősorban arra a bensőséges és
közvetlen megismerésre vonatkozik, amellyel Isten emberré lett Fia rendelkezik
az Atyáról. A Fiú emberi megismerésében is megmutatta azt az átható isteni
megismerést, mellyel az emberek szívének titkos gondolatairól tudott.”[3]
„Krisztus
emberi megismerése -- a megtestesült Ige személyében az isteni Bölcsességgel
való egysége miatt -- teljesen tudta azokat az örök terveket, amelyeknek
kinyilatkoztatására jött. Amiről e tekintetben azt mondja, hogy nem tudja,
arról másutt magyarázatul adja, hogy nem kapott rá küldetést, hogy föltárja.”[4]
„Hasonlóképpen az Egyház a VI. egyetemes zsinaton megvallotta, hogy Krisztusnak
két akarata és két természetes tevékenysége van, tudniillik isteni és emberi,
melyek nem szemben állnak, hanem együttműködnek úgy, hogy az emberré lett Ige
Atyja iránti engedelmességében emberként akarta mindazt, amit Istenként az
Atyával és a Szentlélekkel közösen elhatározott a mi üdvösségünkre. Az Egyház
vallja, hogy "Krisztus emberi akarata ellenállás és ellenszegülés nélkül
aláveti magát mindenható, isteni akaratának".[5]
Feladat a mai napra: Ha
lehetőségem van rá, akkor ma megfigyelek egy csecsemőt, vagy kisgyereket a
környezetemben, és megpróbálom szemlélni benne Jézus emberi mivoltát. Mit árul
el nekem Jézus életéről?