Iz 60,1-5.19 (Életünk is tükrözzön vissza valamennyit abból a
világosságból, amelyet Istentől kaptunk)
Kelj
fel, tündökölj, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott
fölötted! Mert íme, sötétség borítja a földet, és homály a népeket, de fölötted
felragyog az Úr, és dicsősége megjelenik fölötted. Nemzetek jönnek majd
világosságodhoz, és királyok felragyogó fényedhez. Hordozd körül szemedet, és
lásd: mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád! Fiaid messziről jönnek, és
leányaidat ölben hozzák. Akkor meglátod majd, és földerülsz, megdobban és
kitágul a szíved; mert rád száll a tenger vagyona, nemzetek gazdagsága jön
hozzád. Nem lesz többé a nap nappali világosságod, és a hold fénye nem világít
neked, hanem az Úr lesz neked örök világosságod, és Istened az ékességed.
Izajás próféta üdvösséget és Isten dicsőségét jövendölte Izrael népének.
Mint a teremtés első napján, fény fog támadni a sötétségben. Nekünk
keresztényeknek ez a jövendölés Jézus születésékor betejesedett. Isten dicsősége
megjelent a világban. Egy kicsiny, gyenge emberfiában megmutatta Isten
dicsőségét. Mennyire ragyogtak azoknak az arcuk, akik az újszülött kisbabában
felfedezték a várva várt Messiást: A három bölcs arcán, amikor hódoltak neki.
Vagy Simeon és Anna arcán, amikor a templomban látták és karjukba vették az
újszülött gyermeket. Simeon megértette, hogy most eljött megjövendölt
világosság: „Látja szemem üdvösségedet,
melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok
megvilágosítására.” (vö. Lk 2,30-32)
Ebben az adventben újra hozzánk szólnak Izajás próféta szavai: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött
világosságod!” Életünk is tükrözzön vissza valamennyit abból a
világosságból, amelyet Istentől kaptunk. Isten fényét, aki örök világosságunk,
aki igazi értelmet ad az életünknek. Ha bennünk ég a Jézus és Isten iránti
szeretet, akkor életünk is elkerülhetetlenül ezt fogja sugározni.
Egy zsidó származású jezsuita pap mesélte, hogy megtérését és hivatását egy
90 éves ortodox szerzetesnő segítette elő. 15 evésen felkereste a már beteg és
azért ágyban fekvő apácát, az orosz cárcsaládból leszármazottját, mert
érdekelte őt a történelem. Nem hitt Istenben, de észre vette, hogy arca mindig
ragyogott, és egy nap megkérdezte tőle: „Miért vagy mindig boldog?” És az apáca
bár először vonakodott, de aztán mégis elkezdett neki Jézusról beszélni, aki
neki szíve öröme volt, és közben arca még jobban ragyogott. Akkor értette meg a
fiú, hogy Jézus a boldogság kulcsa. Még 90 évesen, akár ilyen nehéz körülmények
közt is lehet Isten jelenlétét, dicsőségét sugározni.
Feladat a mai napra: Ahelyett, hogy egy kimerült arcot mutatnék, megpróbálok a mai napon
valamennyit Jézus szeretetéből sugározni.