Iz 42,1-9 (A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki)
Nézzétek, a szolgám, akit
támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy
igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját,
szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló
mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, nem lankad el, sem
kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő
tanítására várnak a szigetek. Ezt mondja az Isten, az Úr, aki megteremtette az
egeket és kifeszítette: Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban, én fogtam meg a
kezed, és én formáltalak. Megtettelek a népnek szövetségül, és a nemzeteknek
világosságul, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat
és a tömlöcből azokat, akik a sötétségben ülnek.
A mai idézet a várt Messiás tulajdonságait ábrázolja. Izajás prófétán
keresztül Isten a szolgájáról beszél népeknek, utána pedig maga a küldöttjéhez
szól. Az eljövendő Messiás gondosan fog bánik az emberekkel. Így tett Jézus,
aki a megígért Messiás. Szeretettel és irgalommal bánt minden emberrel, úgy,
ahogyan szüksége volt rá. A megtört embert fölemelte, megerősítette az emberben
pislákoló reményt, az igazságot olyan világosan mondta el, hogy nem sértette
meg az illetőt hanem helyére hozta. Ha olvassuk az evangéliumot, nagyon fontos
arra figyelnünk, hogyan lépett Jézus kapcsolatba az emberekkel, hogyan
alakulnak a párbeszédek, milyen volt pl. Jézus magatartása a házasságtörő
asszonnyal szemben (Jn 8,1kk.), a pénzsóvárgó Zakeussal szemben (Lk 19,1kk.),
vagy az áruló Júdással szemben (Mt 26,50). Velünk ugyanígy bánik: mindig
megerősít, megújít, sosem mond le rólunk, akkor sem, amikor gyengék, gyarlók
vagyunk.
A mai imádságunkban gondolkozzunk el azon, hogyan szoktunk bánni saját
magunkkal és embertársainkkal. Hogyan reagálunk, amikor másokban észre vesszünk
valami hiányosságot, tökéletlenséget vagy hibát? Mint Isten választottai arra
kaptunk meghívást, hogy Jézusi módon bánjunk mindenkivel. Más ember számára
fény lenni – „Megtettelek a nemzeteknek
világosságul”-, azt is jelenti, hogy megerősítsük mások önbizalmát,
bizalmát. Ahelyett, hogy kritizálnánk az, ami nem tetszik nekünk a másikban, a
munkatársban, a családtagban, a gyerekekben..., igyekezzünk magunk változtatni
a dolgon.
Feladat a mai napra: Próbálok bátorítani valakit, aki össze van törve vagy nagyon le van
sújtva.