Mk 12,28-34 (Arra vagyok teremtve, hogy szeressem Istent)
Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta,
milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első a parancsok
közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk
az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből,
teljes elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat,
mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs.” Az írástudó helyeselte:
„Valóban jól mondtad, Mester, hogy Ő az egyetlen (Isten), és hogy rajta kívül
nincs más. Meg hogy Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből
szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér
minden égő- vagy bármi más áldozatnál.” Jézus az okos beszéd hallatára
megdicsérte: „Nem jársz messze az Isten országától” - mondta neki.
Életünk a
szeretetért van teremtve. Akkor teljesülünk ki, amikor szeretünk. Hiszen Isten
képmására lettünk megalkotva, aki maga a szeretet. Így a mi lényünk lényegét is
a szeretet teszi ki. A szeretet, mely kölcsönösen ad és kap. A szeretet mindig
tettekben, életben akar megnyilvánulni és kibontakozni. Egy szerelmespár egy
idő után észreveszi, hogy nem elég csupán együtt lenni, élvezni a másik
jelenlétét. Arra is vágynak, hogy jót tegyenek egymással, meglepjék egymást
kedvességekkel, szívességet tegyenek egymásnak, segítsenek egymásnak. Nem elegendő
csupán mondani, hogy „szeretlek”, ha a gondolatokban és tettekben nem nyilvánul
meg. Hisz a száj a szív bőségéből beszél.
(Lk 6,45). Semmi nem marad elrejtve. A száj kinyilvánítja a szív igazi
gondolatait, akár jók, akár rosszak. Dom Helder Camera mondta egyszer, hogy az
igazi keresztény olyan, mint a cukornád. Ha szétdarabolják, összetörik és
kifacsarják, csupán édességet hoz elő. Isten
nem csupán azt akarja, hogy szeressünk, hanem hogy egész lényünkkel szeretetté
váljunk. Ezt fejezi ki tulajdonképpen az első és a második parancs, mely
egyazon érem két oldala. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Istent úgy
szerethetjük legjobban, ha teljes
szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretjük az embereket is, testvéreinket,
akiket mellénk ad és önmagunkat. Mind háromra egyformán figyelmet kell szentelnünk,
akkor lesz életünk egyensúlyban, akkor teljesedhetünk ki igazán.
Feladat a mai napra: Ma különös figyelmet szentelek a
körülöttem lévőkre. Ahol tudok, jót teszek velük.