Jn 6,32-38 (Jézus kínálja oltani élet utáni éhségünket, szeretet utáni szomjúságunkat)
Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony mondom
nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az
igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és
életet ad a világnak.” Erre így szóltak hozzá: „Urunk, adj nekünk mindig ebből
a kenyérből!” „Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön,
többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy
bár láttok, mégsem hisztek. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki
hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a
magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.
„Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!” - kérték azok,
akik Jézus magyarázó szavait hallgatták a kenyérszaporítás után. Milyen kenyeret,
élelmet várunk Jézustól? Manapság egyre finomabb, leleményesebb életeket
találnak ki és kínálnak fel. De vajon igazan felérnek valamiben azzal, amit
Jézus kínál nekünk, és amit kielégítheti éhségünket? Jézus hallgatósága
megértette, hogy Jézus olyan kenyérről beszél, amely Istentől származik, és
amelyet az Atya ad, ezért képes más ételt adni, mint csupán olyat, ami életben
tartja az emberi testet. Igen, ilyen kenyérből akartak mindig kapni, ezért
kérték: „Urunk, adj nekünk mindig ebből a
kenyérből!” Erre Jézus nyilvánosan mondja, hogy ő maga ez a kenyér: „Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus.
- Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.”
Ugyanezt az ígéretet tette a szamariai asszonynak: „De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha
többé.” Hogyan kell ezt értenünk? Téves lenne az a felfogás, ahogyan az
asszony gondolta, hogy egyszer adja nekem Jézus a vizet, aztán utána már nem
kell többé innom: „Uram, adj nekem ilyen
vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom, meríteni.”
Tévedés a varázslatos, csodálatos megoldás, hogy egyszer s mindenkorra oltja
Jézus éhségünket, szomjúságunkat! Mostanában Európában már nem igazan tudjuk,
mit jelent éhezni vagy szomjazni, mert általában eléget eszünk, naponta
többször. Szívünk azonban mégis ismer éhséget, szomjúságot. Ha elfogadjuk Jézus meghívását és hozzá járulunk, többé már
nem fogunk éhezni vagy szomjazni, mert a Vele való, mindig megújított
kapcsolatban Jézus a saját életét adja ételül, italul: „Aki szomjazik,
jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő
víz folyói fakadnak.” (Jn 7,37-38)
Feladat a mai napra: Keresem a lehetőséget, hogy részt vegyek szentmisén,
és az eucharisztikus Jézussal találkozzam, és tudatosan kérem, hogy oltsa
szomjúságomat, éhségemet.