Iz 49,14-15 („Isten apa de még inkább anya”.)
Így panaszkodott Sion:
„Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” De megfeledkezhet-e csecsemőjéről
az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az
megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad.
Mennyire fontos volt Jézusnak, hogy a tanítványai tudják, az Isten, Atya,
de olyan Atya, amilyennek Ő ismeri. „Inkább
menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” (Jn 20,17) Sőt, az Atya Istent ők is meg tudják ismerni. Bizonyára,
mint jó zsidóknak, voltak ismereteik arról, kicsoda Isten, de Jézus más és
mélyebb tapasztaltra akarta vezetni őket.
Jézus egész
életében nagy irgalmasságot mutatott a szegények, és minden ember felé. Ő mutatta
meg az Atyaisten arcát: Én pedig azt mondom nektek: szeressétek
ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei
Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is,
bűnösöknek is. (Mt 5, 44-45)
Ezért nem kell
félni semmitől, nem kel félni Atyaistentől mivel Ő atya és anya.
I. János Pál pápa mondja: „Isten apa de még inkább
anya”.
A mai napon
tudjunk rácsodálkozni az Atyaisten irántunk való szeretetére, és hogy Jézus
nemcsak a tanítványainak, hanem nekünk is meg akarja adni a lehetőséget, hogy
mélyebb kapcsolatba kerüljünk Vele.
Feladat a mai napra: Tegyük fel
magunknak a kérdést, milyen volt Jézus kapcsolata mennyei Atyjával, és milyen a
mi kapcsolatunk Vele.