Ef 4,31-5,2 (Legyetek Isten követői a szeretetben)
Legyen távol tőletek
minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb
rossz. Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és
bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. Mint
Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és éljetek szeretetben, ahogy
Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati
adományként az Istennek.
Azért élünk,
hogy szeressünk. A szentek nagyszerű életpéldái sok inspirációt adhatnak
nekünk, hogy mit is jelent szeretni. Kis Szent Teréz például megértette, hogy
Jézus a szeretetnek jobban örül, mint a hősies cselekedeteknek. A kicsi gyermek bizalmával és teljes
önátadásával Jézus karjaiba vetette magát, s minden apró alkalmat megragadott a
szeretet megélésére, különösképpen az a nővértársa iránt, akit a legnehezebben
tudott elviselni. Mottója az lett, hogy „az Egyház szívében a Szeretet leszek,
s így minden leszek!" Az ember azt gondolhatná, hogy bezzeg egy
kolostorban könnyű dolga van egy szerzetesnek. A legnehezebb azonban mindig
azokat szeretni, akiket nagyon közel állnak hozzánk. Ez egy kolostorban éppen
olyan nehéz, mint egy családban. Mindig akad olyan ember, akinek szokásait vagy
tulajdonságait nehezen tudjuk elviselni, vagy aki iszonyatosan sértő tud lenni,
amikor éppen rossz passzban van. A nehéz benne az, hogy el kell viselni a közelségét.
Az idegent könnyen távol tartjuk magunktól, de szeretteink viselkedése átjárja
egész testünket-lelkünket, a ház minden csücskét. A haragtartás, rosszindulat,
egymás sértegetése bizony néha nagyon kibírhatatlan tud lenni. És sokszor mi
magunk is terjesztjük ezt az atmoszférát. Könnyebb kimondani, hogy megbocsátunk
a másiknak, mint elfelejteni a tettét. És legközelebb lehet, hogy már tartunk
attól, hogy ismét sértegetni fog. Minden sértéssel csorbul a bizalom is.
Nehezek Szent Pál szavai. Akarunk szeretni, de néha olyan lehetetlennek tűnik a
helyzet. Mégis: azért élünk, hogy szeressünk! A szeretet az egyetlen „sport”,
amit sosem szűnhetünk meg űzni. A szeretet a lényünk, és mindig leleményes,
mert Isten szeretete is leleményes. Ha engedjük, hogy Jézus mindig újra
megfürdessen minket szeretetében és könyörületességében, akkor képessé tesz
minket is arra, hogy az „ellenségben” meglássuk az „irgalmunkra szoruló
nyomorultat”, hogy a szúrásokra szelídséggel válaszoljunk, a haragtartást
humorral oldjuk fel, a rosszindulatú vádakat pedig hálatelt megbecsüléssel a
másik legapróbb figyelmessége iránt. A szeretet mindig megtalálja útját, ha
szeretni akar, akárcsak egy mosoly, egy őszinte ölelés/simogatás, egy apró
figyelmesség gesztusával. A szeretet mindig szeretni akar, és csak szeretni
akar, és ebben még a halál sem akadályozhatja meg. Kis Szt. Teréz élete utolsó
pillanataiban mondta: „Érzem, hogy nyugalomra térek... De leginkább azt érzem,
hogy elkezdődik küldetésem, hogy megszerettessem a Jó Istent úgy, ahogyan én
szeretem, hogy az én kis utam a lelkeknek adjam. Ha a Jó Isten meghallgatja
kívánságaim, mennyországom a földön fog eltelni a világ végéig. Igen, mennyei
boldogságom az lesz, hogy jót teszek a földön". Én is akkor leszek boldog,
ha teljesen szeretetté válok.
Feladat a mai napra: Átgondolom, hogyan válhat ma minden, amit
csinálok, a szeretet kifejezésévé. Különösképpen a szeretteim iránt megpróbálok
leleményes lenni a szeretetben, és arra törekedni, hogy örömöt okozzak nekik.