XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. február 23., csütörtök

Február 23.



Ef 4,31-5,2                         (Legyetek Isten követői a szeretetben)
Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek.
Azért élünk, hogy szeressünk. A szentek nagyszerű életpéldái sok inspirációt adhatnak nekünk, hogy mit is jelent szeretni. Kis Szent Teréz például megértette, hogy Jézus a szeretetnek jobban örül, mint a hősies cselekedeteknek. A kicsi gyermek bizalmával és teljes önátadásával Jézus karjaiba vetette magát, s minden apró alkalmat megragadott a szeretet megélésére, különösképpen az a nővértársa iránt, akit a legnehezebben tudott elviselni. Mottója az lett, hogy „az Egyház szívében a Szeretet leszek, s így minden leszek!" Az ember azt gondolhatná, hogy bezzeg egy kolostorban könnyű dolga van egy szerzetesnek. A legnehezebb azonban mindig azokat szeretni, akiket nagyon közel állnak hozzánk. Ez egy kolostorban éppen olyan nehéz, mint egy családban. Mindig akad olyan ember, akinek szokásait vagy tulajdonságait nehezen tudjuk elviselni, vagy aki iszonyatosan sértő tud lenni, amikor éppen rossz passzban van. A nehéz benne az, hogy el kell viselni a közelségét. Az idegent könnyen távol tartjuk magunktól, de szeretteink viselkedése átjárja egész testünket-lelkünket, a ház minden csücskét. A haragtartás, rosszindulat, egymás sértegetése bizony néha nagyon kibírhatatlan tud lenni. És sokszor mi magunk is terjesztjük ezt az atmoszférát. Könnyebb kimondani, hogy megbocsátunk a másiknak, mint elfelejteni a tettét. És legközelebb lehet, hogy már tartunk attól, hogy ismét sértegetni fog. Minden sértéssel csorbul a bizalom is. Nehezek Szent Pál szavai. Akarunk szeretni, de néha olyan lehetetlennek tűnik a helyzet. Mégis: azért élünk, hogy szeressünk! A szeretet az egyetlen „sport”, amit sosem szűnhetünk meg űzni. A szeretet a lényünk, és mindig leleményes, mert Isten szeretete is leleményes. Ha engedjük, hogy Jézus mindig újra megfürdessen minket szeretetében és könyörületességében, akkor képessé tesz minket is arra, hogy az „ellenségben” meglássuk az „irgalmunkra szoruló nyomorultat”, hogy a szúrásokra szelídséggel válaszoljunk, a haragtartást humorral oldjuk fel, a rosszindulatú vádakat pedig hálatelt megbecsüléssel a másik legapróbb figyelmessége iránt. A szeretet mindig megtalálja útját, ha szeretni akar, akárcsak egy mosoly, egy őszinte ölelés/simogatás, egy apró figyelmesség gesztusával. A szeretet mindig szeretni akar, és csak szeretni akar, és ebben még a halál sem akadályozhatja meg. Kis Szt. Teréz élete utolsó pillanataiban mondta: „Érzem, hogy nyugalomra térek... De leginkább azt érzem, hogy elkezdődik küldetésem, hogy megszerettessem a Jó Istent úgy, ahogyan én szeretem, hogy az én kis utam a lelkeknek adjam. Ha a Jó Isten meghallgatja kívánságaim, mennyországom a földön fog eltelni a világ végéig. Igen, mennyei boldogságom az lesz, hogy jót teszek a földön". Én is akkor leszek boldog, ha teljesen szeretetté válok.
Feladat a mai napra: Átgondolom, hogyan válhat ma minden, amit csinálok, a szeretet kifejezésévé. Különösképpen a szeretteim iránt megpróbálok leleményes lenni a szeretetben, és arra törekedni, hogy örömöt okozzak nekik.