Lk 12,35-46 (A szeretet gondnokai vagyunk)
Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok.
Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt
megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok
a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek,
felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket. És ha a
második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok
a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a
tolvaj, nem engedné betörni házába. Legyetek ti is készen, mert olyan órában,
amikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.” Péter megkérdezte: „Uram, ezt a
példabeszédet csak nekünk mondod, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a
hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendelt, hogy ha eljön az ideje, kiadja
részüket az élelemből? Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában
találja. Mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a
szolga azt mondja magában: Uram csak sokára tér vissza – és elkezdi verni a
többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik – akkor ennek a
szolgának az ura olyan napon érkezik meg, amikor nem várja, és olyan órában,
amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja.
Jézus egy gyönyörű képet használ arra,
hogy mit is jelent egészen szeretetnek lenni: Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. Hasonlítsatok azokhoz
az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és
zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. A szeretet mindig a valóságos
életvitelben mutatkozik meg, egy olyan életvitelben, amely egyértelmű, egyenes
és tiszta. Érdemes kicsit elidőzni azon a képen, amit Jézus elénk tár. A szolga
képe, aki urának érkezésére vár: rendezett a kinézete, a ruhája, éber,
figyelmes. Szíve arra fókuszál, aki érkezni fog. Aki érkezni fog pedig az,
akihez tartozik, és aki előtt majd számot kell adnia, akinek nem mindegy, hogy
a szolga hogyan él. Szigorú, de ugyanakkor jóságos. Korrekt és nagylelkű,
becsületességet vár és maga is megbecsül. Tisztelettel, méltósággal bánik
szolgájával, személyként kezeli őt: bizony
mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja
őket. A hűséges, engedelmes szolgának nem kell félnie ura érkezésétől.
Bőséges jutalomban fogja őt részesíteni. A legnagyobb jutalom pedig az, hogy az
Úr részt ad saját boldogságából: Menj be
urad örömébe! (Mt 25,21). Örülök neked! Ha egészen kibontakozunk a
szeretetben, mint Jézus, akkor ránk is igazak azok a szózatok, amiket a Mennyei
Atya Jézusról mondott: „Ez az én
szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” (Mt 17,5). „Mert az Atya maga is szeret titeket,
mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem.” (Jn 16,27). „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az
szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni
fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” (Jn 14,21). A szeretet
tökéletességének útja és kifejezése az evangéliumi tanácsok útja, az
engedelmesség, a tisztaság és a szegénység.
Isten akkor is szeret minket, ha hűtlenek
vagyunk. Hiszen nem tud nem szeretni. Önmagát nem tagadhatja meg. Igazságossága
azonban nem hagyhatja figyelmen kívül a szolga életvitelét. „Nem jut be mindenki a mennyek országába,
aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.”
(Mt 7,21). Aki nem szeret, önmagát zárja ki a szeretet közösségéből. „Ezáltal
elszigeteli magát az élet Forrásától, és olyanná válik, amint aki visszafordul
a semmi felé, amelyből teremtetett. A halál szolgájává válik. Amikor egy
személy elfordul Istentől, elidegenedik saját természetétől, pusztítania,
elzárkóznia kell a másiktól ahhoz, hogy belső békéjét biztosítsa. A szeretet
helyét a szenvedélyek veszik át. Az emberi természet személytelenné válik,
leigázza az embert, és a halálba fojtja. Az életadó Kereszt kegyelme által azonban az
ember megkapja azt a képességet, hogy a halál minden helyzetét a feltámadás
helyzetévé alakítsa át.“[1] Mindig lehetőségünk van arra, hogy megtérjünk,
bűnbánatot tartsunk, felvegyük keresztünket és elkezdjünk őszintén és hitelesen
szeretni. „Úgy tekintsenek minket az
emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. A gondnokoktól
természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak.” (1Kor
4,1-2).
Feladat a mai napra: Arra törekszem a mai napon, hogy hűséges
és fegyelmezett legyek feladataim elvégzésében, mint az a szolga, aki hazavárja
urát. Szívem Isten lakhelye.
[1] Olivier Clement. Kérdések
az emberről. Bizantinológiai Intézet
Alapítvány. Budapest 2004. 15-16.