XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. február 9., csütörtök

Február 9.



2Kor 3-6                             (Az Atya szerelmeslevelei vagyunk)
Ti vagytok a mi ajánlólevelünk, a szívünkbe írva. Olvassa és megérti minden ember, mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira. Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered. Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való. Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké. Hiszen a betű öl, a lélek pedig éltet.

Gyönyörű és nagyon is valóságos, amiről Szent Pál beszél. Krisztus levele vagyunk. És arra vagyunk hívva, hogy valóban azok legyünk. Mennyire fontosak számunkra a levelek. Régen, még a számítógépes korszak előtt, milyen nagy dolog volt, levelet kapni. Persze, nem a reklámlevelekre, és nem is a számlákra gondolok, hanem amikor egy barátunk, rokonunk, saját kezével írt nekünk. A kapcsolattartásnak nagyon sokáig ez volt az egyetlen módja, amikor nagy távolság választott el minket egymástól. Milyen izgalmas volt levelet kapni attól a személytől, akit szívünk mélyén szeretünk, akiben szerelmesek vagyunk, s akiről tudjuk, hogy szeret minket. Csak úgy ittuk a sorait. Saját kezével írt sorait szinte ereklyékként tettük el egy speciális dobozba, megőriztük, mert sokkal többet jelentettek nekünk; nem csak szavak voltak, hanem maga a személy is jelenvalóvá vált számunkra. A mai számítógépes, internetes világban már nagyon más lett ez. Mégis, a szívünk mélyén értékelni tudjuk a személyes leveleket, melyek által kifejeződik a szeretet, az odafigyelés, az értékelés. Ilyen fajta levél az a személy, aki Istennel mély kapcsolatban él. A Mennyei Atya szerelmeslevelei vagyunk a világ, a környezetünk számára. Ha körültekintünk, a környezetünkben is találhatunk olyan embereket, akik számunkra ilyen szerelmes levele az Atyának. Jó a közelükben lenni. Őszinte elfogadást, szeretetet, érdeklődést kapunk tőlük, tekintetük „igazi szeretetet” tükröz. Jól esik, megpihenni a tekintetükben. Ugyanakkor igazságot és egyenességet is tanúsítanak, nincs bennük hamisság, kétértelműség, képmutatás. Tekintetük szívük tisztaságát tükrözi. Titkuk az Atyával való mély egység. „Aki engem látott, az Atyát is látta,” mondja Jézus magáról, de hozzáfűzi: „Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek.” (Jn 14,9.12). Mindannyian lehetünk a Mennyei Atyának ilyen szerelmes levelei az emberiség számára.
Feladat a mai napra: Megpróbálok igazi elfogadással lenni azok iránt, akikkel ma találkozom.