2Kor 3-6 (Az Atya szerelmeslevelei vagyunk)
Ti vagytok a mi ajánlólevelünk, a szívünkbe írva.
Olvassa és megérti minden ember, mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele
vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is
kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira. Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból
ered. Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a
saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való. Ő tett arra alkalmassá,
hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké. Hiszen a betű
öl, a lélek pedig éltet.
Gyönyörű és
nagyon is valóságos, amiről Szent Pál beszél. Krisztus levele vagyunk. És arra
vagyunk hívva, hogy valóban azok legyünk. Mennyire fontosak számunkra a
levelek. Régen, még a számítógépes korszak előtt, milyen nagy dolog volt,
levelet kapni. Persze, nem a reklámlevelekre, és nem is a számlákra gondolok,
hanem amikor egy barátunk, rokonunk, saját kezével írt nekünk. A
kapcsolattartásnak nagyon sokáig ez volt az egyetlen módja, amikor nagy
távolság választott el minket egymástól. Milyen izgalmas volt levelet kapni
attól a személytől, akit szívünk mélyén szeretünk, akiben szerelmesek vagyunk,
s akiről tudjuk, hogy szeret minket. Csak úgy ittuk a sorait. Saját kezével írt
sorait szinte ereklyékként tettük el egy speciális dobozba, megőriztük, mert
sokkal többet jelentettek nekünk; nem csak szavak voltak, hanem maga a személy
is jelenvalóvá vált számunkra. A mai számítógépes, internetes világban már
nagyon más lett ez. Mégis, a szívünk mélyén értékelni tudjuk a személyes
leveleket, melyek által kifejeződik a szeretet, az odafigyelés, az értékelés.
Ilyen fajta levél az a személy, aki Istennel mély kapcsolatban él. A Mennyei
Atya szerelmeslevelei vagyunk a világ, a környezetünk számára. Ha
körültekintünk, a környezetünkben is találhatunk olyan embereket, akik
számunkra ilyen szerelmes levele az Atyának. Jó a közelükben lenni. Őszinte
elfogadást, szeretetet, érdeklődést kapunk tőlük, tekintetük „igazi szeretetet”
tükröz. Jól esik, megpihenni a tekintetükben. Ugyanakkor igazságot és
egyenességet is tanúsítanak, nincs bennük hamisság, kétértelműség, képmutatás.
Tekintetük szívük tisztaságát tükrözi. Titkuk az Atyával való mély egység. „Aki engem látott, az Atyát is látta,”
mondja Jézus magáról, de hozzáfűzi: „Aki
hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt
még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek.” (Jn 14,9.12).
Mindannyian lehetünk a Mennyei Atyának ilyen szerelmes levelei az emberiség
számára.
Feladat a mai napra: Megpróbálok igazi elfogadással lenni azok iránt,
akikkel ma találkozom.