XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 18., szombat

Március 18.



1Jn 4,8-21
Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. Az Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. Szeretteim, ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk. Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül. Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben. Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet. Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát. Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.

Jézussal együtt tekintsünk vissza a lelkigyakorlat második hetére: „Szentlélek, hogyan vezettél engem? Mi volt számomra fontos? : mely igék, pillanatok, kihívások... Mire tanítottál engem? Miben ismertelek meg jobban Téged ill. magamat? Hol láttam meg a te arcodat, Jézus? Hogyan szerettem, és hogyan szerettelek Téged embertársaimban?” János apostol azt írja: „Istent soha senki nem látta.” De „ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten”. Maga az Atyaistent nem láthatjuk, de más módon megmutatkozik nekünk: első helyen a Fia, Jézus Krisztus által, másrészt pedig a szeretet által. Hol tapasztaltuk meg ezt ezen a héten?
Majd ezután így folytassuk a visszapillantást: „Milyen nehézségekkel küzdöttem? Ezekben mi volt, ami segített nekem? Hogyan sikerült a hitéletemet a mindennapi életemmel összehangolni? Miben kell még kitartóbbnak lennem? Milyen elhatározást teszek a jövő hétre?
Mindenekelőtt pedig hálát adok mindazért, amit megélhettem. Köszönet, Atyám, Jézus, Szentlélek, mindazért, .... .”
(Segíthet, ha visszalapozunk a füzetben. Fontos, hogy abból, amit éltünk semmit ne tartsunk hiábavalónak. Isten mindent fel tud használni arra, hogy megmutatkozzon nekünk.)

Feladat a mai napra: Feljegyzem mindazt, ami számomra fontossá vált az elmúlt héten.