XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 9., csütörtök

Március 9.



Fil 2,6-9
Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek.

Ma Jézus emberségéről elmélkedünk. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. – így olvassuk a mai olvasmányban. Szent Pál azt mondta továbbá: Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Ez mit jelent? Nem úgy kell elképzelni, hogy a test csak olyan volt, mintegy burok, kívülről ember, belülről pedig Isten, hanem teljesen ember volt és Isten. Próbáljuk meg lelki szemeink elé idézni Jézus emberi mivoltát: Jézus ugyanúgy jött a világra, mint minden ember, anyaméhben fogant (a Szentlélek által), világra született, fel kellett nőnie. Meg kellett tanulnia járni, beszélni, viselkedni, megkülönböztetni a dolgokat mint minden gyereknek. Neki is voltak vágyai, álmai, érzelmei,... És elképzelhetjük lelki szemeink előtt, hogy hányszor és hányszor odaszaladt édesanyjához, elmesélni legfrissebb élményeit,... Vagy, hogy ő is játszott a homokban a többi szomszédgyerekkel, várakat épített, bújócskázott, stb. ... Jézusnak is fel kellett fedeznie a világot, megérteni az összefüggéseket, és megismerni az Istent, ill. Istenben felismerni mennyei Atyját, és rádöbbenni saját isteni mivoltára. Elképzelhetjük, amit ő nap mint nap visszavonult imádkozni, szemlélni Istent és ezt a világot, beszélgetni az Atyával,... És Jézus embersége mélységesen megmutatkozik abban, hogy együtt tudott érezni velünk, megesett a szíve (Mt 9,36), amikor a tömeget látta, vagy a leprást, akit aztán meggyógyított (Mk 1,41), együtt érzett a szenvedőkkel, gyászolókkal, az ember nyomorultságával, és úgy tanította őket. Hozzájuk tudott szólni, mert tudta, mit jelent szegénynek lenni, szenvedni, fájdalmat érezni, küzdeni stb. Ő az, aki sírt a sírókkal, és ujjongott az örvendezőkkel, és mindenkor szeretettel, türelemmel és tapintatossággal tudott odafordulni az emberekhez (vö. 1Kor 13,4-8). Szemléljük ma Jézus emberségét, aki megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig, hogy nekünk életet és megváltást adjon. Kérjük a Szentlélek segítségét és kegyelmét, hogy vezessen el minket Jézus emberi mivoltának mélyebb megismerésére.

Feladat a mai napra: Napközben megfigyelem saját emberi létemet, érzelmeimet, szükségleteimet, vágyaimat, és elbeszélgetek Jézussal arról, hogy ő ezt hogyan élte.