Fil 2,6-9
Ő Isten formájában volt, és az
Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül
ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló
lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta
magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten
felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek.
Ma Jézus emberségéről elmélkedünk. Ő Isten
formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak,
amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai
alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. – így olvassuk a mai
olvasmányban. Szent Pál azt mondta továbbá: Külsejét tekintve olyan lett,
mint egy ember. Ez mit jelent? Nem úgy kell elképzelni, hogy a test csak
olyan volt, mintegy burok, kívülről ember, belülről pedig Isten, hanem teljesen
ember volt és Isten. Próbáljuk meg lelki szemeink elé idézni Jézus emberi
mivoltát: Jézus ugyanúgy jött a világra, mint minden ember, anyaméhben fogant
(a Szentlélek által), világra született, fel kellett nőnie. Meg kellett
tanulnia járni, beszélni, viselkedni, megkülönböztetni a dolgokat mint minden
gyereknek. Neki is voltak vágyai, álmai, érzelmei,... És elképzelhetjük lelki
szemeink előtt, hogy hányszor és hányszor odaszaladt édesanyjához, elmesélni
legfrissebb élményeit,... Vagy, hogy ő is játszott a homokban a többi
szomszédgyerekkel, várakat épített, bújócskázott, stb. ... Jézusnak is fel
kellett fedeznie a világot, megérteni az összefüggéseket, és megismerni az
Istent, ill. Istenben felismerni mennyei Atyját, és rádöbbenni saját isteni
mivoltára. Elképzelhetjük, amit ő nap mint nap visszavonult imádkozni,
szemlélni Istent és ezt a világot, beszélgetni az Atyával,... És Jézus embersége
mélységesen megmutatkozik abban, hogy együtt tudott érezni velünk, megesett
a szíve (Mt 9,36), amikor a tömeget látta, vagy a leprást, akit aztán
meggyógyított (Mk 1,41), együtt érzett a szenvedőkkel, gyászolókkal, az ember
nyomorultságával, és úgy tanította őket. Hozzájuk tudott szólni, mert tudta,
mit jelent szegénynek lenni, szenvedni, fájdalmat érezni, küzdeni stb. Ő az, aki
sírt a sírókkal, és ujjongott az örvendezőkkel, és mindenkor szeretettel,
türelemmel és tapintatossággal tudott odafordulni az emberekhez (vö. 1Kor
13,4-8). Szemléljük ma Jézus emberségét, aki megalázta magát és
engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig, hogy nekünk életet
és megváltást adjon. Kérjük a Szentlélek segítségét és kegyelmét, hogy
vezessen el minket Jézus emberi mivoltának mélyebb megismerésére.
Feladat a mai napra: Napközben megfigyelem saját emberi létemet,
érzelmeimet, szükségleteimet, vágyaimat, és elbeszélgetek Jézussal arról, hogy
ő ezt hogyan élte.