Jézust keresztre szögezik. 11. stáció.
„…Ott mirhával
kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el.” (Mk 15,23)
„Én pedig, ha
fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” – jövendölte meg halálát Jézus. (Jn 12,32) Elérkezett a
Megváltás művének végső órája. Az Úr tudatosan akarja véghezvinni értünk a
megváltást. Ezért nem fogadja el a bort sem. Engedelmesen fekszik le utolsó
„ágyára”, a keresztre. Feje fölé Pilátus egy táblát szögeztetett: „Názáreti Jézus, a zsidók királya.” A főpapok tiltakoztak, de Pilátus nem engedett: „Amit írtam, megírtam.” (Jn 19, 20-22) A nép, a főpapok, a katonák mind
szidalmazzák és mondják: „Ha te vagy a zsidók királya,
szabadítsd meg magadat.” (Lk 23,35-38)
Két oldaláról felfeszítettek
két gonosztevőt is. Az egyik szintén káromolni kezdi őt, a másik viszont védi
és alázattal kérleli: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.” Ő így felel: „Bizony mondom
neked: ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23, 39-43)
Jézus kezeit, lábait erős, nagy szögekkel verték át, melynek iszonyú fájdalmait
így ajánlja Atyjának: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” (Lk 23,34)
A keresztnél áll anyja Mária, Mária Magdolna és János, a szeretett
tanítvány. Jézus haláltusája alatt kimondott szavai mind nyomatékos hangsúlyt
kapnak. Minden erejére szüksége van ahhoz, hogy megvívott levegővételei között
egy-egy szót tudjon préselni magából. Most, amint látja anyját és Jánost, aki
az utolsó vacsorán szívére hajtotta fejét, így szól édesanyjához: „Asszony, nézd, ő a te fiad!” Aztán a tanítvány felé fordult: „Nézd, ő a te
anyád!” (Jn 19, 25-27) János apostol ettől fogva mindent megtesz
Mária védelméért. Házába fogadja és sosem hagyja el.
A végrendelkező mondatok azonban másra is mutatnak. Hiszen a zsidóknál a
legközvetlenebb családtagok szoktak vigyázni az elhunyt családtagjára,
különösen a szülők esetében. Jézus kimondott szavaival Máriára, mint az Egyház
anyjára mutat. Ezzel kérve meg Máriát, hogy gondoskodjon rólunk, a föld
gyermekeiről és vegyen minket védelmébe. S mi pedig fogadjuk el Máriát, mint
égi anyánkat. Jézus már mindenről és mindenkiről lemondott. Nem maradt semmije
és senkije – egyedül az Atya. Értünk mondott le mindenkiről, értünk adta át
mindenét, hogy mi újjászülethessünk Szentlelkében, hogy rátaláljunk Krisztusra,
az ő irgalmára.
Szeretnék lemondani mindenemről és mindenkiről, hogy őérte élhessek, s hogy
másokat is Jézus felé vezethessek. Ehhez azonban a legelső lépés a
kiengesztelődés Istennel, másokkal, önmagammal. Képes vagyok-e mindazoknak
megbocsátani, akik életemben vétkeztek ellenem és elfelejteni a rosszat? Kész
vagyok-e bocsánatot kérni Istentől és azoktól, akiket megbántottam? Mert
enélkül Jézus sem fog megbocsátani nekem.
Feladat a mai napra: Ma megteszem a legfontosabb lépést Jézusért.
Mindenkinek megbocsátok, akik életem folyamán megbántottak. Konkrét módon
bocsánatot kérek azoktól, akiket megbántottam. Kérem ehhez az irgalmasság
Anyjának segítségét.