Mk 16,15-20 (A feltámadt Jézus jelenléte életünkben)
Abban az időben Jézus megjelent a
Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és
hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz és
megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a
jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat
vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a
kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket
elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők
pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt
munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek
kísérték őket.
Feltámadása után Jézus megjelent az
apostoloknak, és egy életre szóló, az örök életet célba vevő, az egész világ
sorsát meghatározó programot, küldetést bízott rájuk. A küldetésük
teljesítéséhez a Szentlelket kapták, és annak ígéretét, hogy együtt fog
munkálkodni velük.
Az
Úr Jézus ezzel befejezte üdvözítő küldetését, földi élete befejeződött. Nem
azért támadt fel a halálból hogy földi életét folytassa, hanem visszatért az
Atyához. Felvétetett a mennybe, ahonnan jött, ahogy ezt többször is megmondta
élete folyamán. Megdicsőült testével elfoglalta az őt megillető helyet Isten
jobbján. Mennybemenetele nem azt jelenti, hogy egy világon kívüli helyre ment,
hanem hogy másféle létmódban létezik. Mindenütt jelen van, közel hozzánk,
bárhol vagyunk is. „Benne élünk, mozgunk és vagyunk.”(ApCsel 17,28). Jézus
tanúságot tett az Atyáról, az apostolok pedig tanúságot tesznek Jézusról. Jézus
életét élik, küldetését folytatják. Hirdetik az evangéliumot, a megtérést, a
megbocsájtást, teljesítik missziós és keresztségi küldetésüket. A hívek
számának növekedésével fokozatosan erősödik az Egyház, az a kegyelmi közösség,
amit Jézus alapított. Az egyházban Krisztus tovább él. „Ő tett egyeseket
apostollá, másokat pedig prófétává, másokat evangélistává, ismét másokat pedig
pásztorrá, és tanítóvá” (Ef 4,11). Az egyház Krisztus titokzatos teste, ahol
minden tagnak meg van a saját hivatása, rendeltetése annak érdekében, hogy a
fejhez, Krisztushoz felnőjön. „Az egyház szívében a szeretet leszek” – fedezte fel
hívatását kis Szent Teréz. Mindenkinek fel kéne fedeznie a helyét az egyházban,
hogy épüljön az a szent közösség, amely Krisztust jeleníti meg. Jézus elment
közülünk, de velünk maradt a közösségekben, mert „ahol ketten vagy hárman
összegyűlnek azén nevemben, ott vagyok köztük” (Mt 18-20). Az Oltáriszentségben
eledelünk lett. Megtartja azt, amit a mennybemenetelekor az apostoloknak ígért:
együtt munkálkodik velünk az emberek szolgálatában. „Hogyha hiszünk, lelki
szemünknek jelen van. Ezért senki se szomorkodjék, hogy a mennybe ment és itt
hagyott minket. Ő velünk van, ha hiszünk benne.” (Szt.Ágoston).