Jn 3,31-36
(Isten szeretetében hinni)
„Aki felülről
jön, az mindenkinek fölötte van. Aki a földről való, az földies és a földi
dolgokról beszél. Aki a mennyből jött, azt tanúsítja, amit látott és hallott,
de tanúságát nem fogadja el senki. Ám aki elfogadja tanúságát, bizonyítja, hogy
Isten igazmondó. Akit ugyanis az Isten küldött, az az Isten szavait közvetíti,
mert hisz (Isten) nem méri szűken a Lelket, amikor adja. Az Atya szereti a Fiút, s mindent a kezébe
adott. Aki hisz a Fiúban, az örökké él. Aki azonban nem hisz a Fiúban, az nem
látja meg az életet, az Isten haragja száll rá.”
Ebben az evangéliumi részben élesen külön
válik a fönt és a lent, ahogyan más helyen a sötétség és a világosság. Mindez
Jézus köré csoportosul, aköré a Jézus köré, aki fölülről jön. A mi Atyánk a
mennyekben van, ahonnan Jézust, egyszülött Fiát küldte a világba, a földies
gondolkodású emberekhez, hogy minket a mennybe vezessen. Isten minden hatalmat
Jézusnak adott annak érdekében, hogy hirdesse az örök életre vezető igazságot,
kinyilatkoztassa azt, hogy Isten a szeretet, és aki hisz Őbenne, annak örök
élete van. Isten szabadságot adott: az ember választhat, aki hisz a Fiúban,
annak örök életet ad, aki nem hisz, az elveszíti az életet, és Isten haragját vonja
magára.Jézusban hinni azt jelenti, hogy elfogadom az Atyát és az Atya
szeretetét. Egyedül Őrá hagyatkozom és a régit elengedve, szakítva a földies
gondolkodással, és értékekkel igyekszem megválni a „test szerinti” élettől.
Mert „aki test szerint él, nem lehet kedves Isten előtt” (Róm 8.8). „Újuljatok
meg gondolkodástok szellemében és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten
képére teremtetett.” (Ef 4,23-24). Jézus azt mondja, hogy ha hiszünk
abban,aki őt küldte, az tetszik Istennek. A hit felülről jövő ajándék. Az
emberi oldalról azonban egy alapvető döntés szükséges, az hogy alávessük
magunkat Jézus akaratának, hagyjuk, hogy a Szentlélek erejében működjék, és
kibontakozzék bennünk. Amikor hiszem, hogy Jézus az Isten Fia, én is részesülök
az ő isteni természetében. Hiszek abban, hogy Isten a Szeretet, és hogy általa
szeretett vagyok. Ezt a lelkületet ápoljuk magunkban, imáinkban és a vele való
egyre tudatosabb együttlétben. „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban,
amely Jézus Krisztusban volt.” (Fil 2,5). Jézus mondja a főpapi imájában „én
Atyámban vagyok, ti pedig énbennem”. Isten bennem van! A Vele való
szeretetkapcsolatom gyakorlása a hit szerinti élet. Erre hív Jézus, aki
mindhalálig hűséges ígéretéhez, és a benne hívőnek örök életet ad.