Jn 14,1-6 (Ismét eljövök, és magammal viszlek titeket)
Búcsúbeszédében
Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az
Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne,
mondtam volna-e: »Elmegyek, és helyet készítek nektek?« Ha majd elmegyek, és
helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is
ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!”
Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát
az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem
juthat el az Atyához, csak általam.”
Ma olyan Jézussal
találkozunk az evangéliumi szövegben, aki előkészíti tanítványait eltávozására.
Jézus
teljesen tisztában van azzal, ami rá vár: szenvedés és halál. És azt is tudja,
hogy ez nagyon meg fogja viselni a tanítványokat. Ezt előre látva, bátorságot
önt a szívükbe: „Ne
nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek.” Azonban a
bátorítás mellett azt is elmondja nekik, miért nem kell aggódniuk,
nyugtalankodniuk. „Atyám házában sok hely van. Ha nem
így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek? Ha majd
elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket,
hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” Jézus megigéri, hogy
visszajön, és magával viszi tanítványait. Ebből is látszik, hogy mennyire
fontos Jézus számára az, hogy a tanítványai is ott legyenek, ahol Ő van. De nem
csupán a tanítványai, hanem azt is szeretné, hogy minden ember ott legyen, ahol
Ő van! Ezt az óhaját sokszor megismétli az evangéliumban. Ezért jött a világra,
és az az Ő küldetése, hogy minden embert elvezessen az Istennel való
közösségbe, abba az örökkévaló közösségbe, amelyben Ő maga él. Egyszersmind
kijelenti tanítványainak, hogy csak egy út vezet el az Istenhez és ehhez a
közösséghez: „Én vagyok az út, az igazság és az
élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” Jézus maga az út az
Atyához. Számunkra is. Ma feltehetjük magunknak a kérdést, hogy milyen helyet
foglal el Jézus Krisztus az életünkben, döntéseinkben, gondolkodásunkban?
Mennyire hiszünk abban, amit megigért nekünk, mennyire bízunk szavaiban, amikor
nyugtalankodik a szívünk, amikor aggódunk? Jézus nem késlekedik elmondani
tanítványainak, hogy hamarosan át fogják élni halálát, távollétét. Ugyanakkor
tudtul adja nekik, hogy mibe kapaszkodjanak, miből tudnak erőt, nyugalmat
meríteni. Nekünk is meg van adva ez a kapaszkodó: „Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek.” Éljünk vele!
Feladat a mai napra: Figyelek
arra, ha körülöttem valaki aggódik, vagy nyugtalan. Próbálom meghallgatni, esetleg bátorítani.