ApCsel 6,1-7; 1Pét 2,4-9; Jn 14,1-12
„Ne nyugtalankodjék a
szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely
van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek? Ha
majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek
titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda,
ahova én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy;
hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az
igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem
ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.”
Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!” Jézus
így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp?
Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az
Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A
szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is
Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az
Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony
mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni,
amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az
Atyához megyek.”
A mai szentírási idézetekben a közös fókusz a
tanítványok és az Isten közötti egység. Jézus többféle módon kifejezi ennek az
egységnek központi szerepét a keresztény hitben: Elmegy, hogy helyet készítsen
nekünk az Atyánál, hogy majd újra eljöjjön és magával vigyen minket, hogy mi is
ott legyünk, ahol ő, mégpedig az Atyával való teljes közösségben. Ráutal arra,
hogy Ő egy az Atyával, az Atya benne van, és Ő az Atyában, és hogy Ő az út, az
igazság és az élet és senki sem juthat el az Atyához csak általa. Aki Jézust
látja, az Atyát látja. Sőt ez az egység kiterjed a tanítványokra is, mert aki
Jézusban hisz, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, mint ő, sőt nagyobbakat is
tehet, mert, amint Péter apostol mondja levelében: ti választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul
kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből
meghívott benneteket csodálatos világosságára. És arra hív, hogy magatok is, mint élő kövek, épüljetek
lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok
fel Jézus Krisztus által. Az Istennel való teljes egység megélése az Egyház
elsődleges hivatása, melyből fakadnak a szeretet cselekedetei. Mert az igaz hit
és szeretet mindig tettekben akar megnyilvánulni. Ezt láthatjuk az Apostolok
Cselekedetében, ahol arról tanakodnak az apostolok, hogy szükséges különféle
feladatok ellátása az egyházban. Szükség van az igehirdetésre és missziós
munkára, de szükség van a szegények ellátására is. Ebben a folyamatban
megértik, hogy mindenki a maga hivatása által szolgálhatja Istent és élheti meg
a Vele való teljes közösséget, legyen az diakóniai, evangelizációs vagy
liturgikus szolgálat. A lényeg benne az, hogy Jézus művét folytatjuk, és
rajtunk keresztül eljuthasson minden emberhez, a föld minden részéhez.
Feladat a hétre: Keresem annak a lehetőségét, hogy időt szánjak az
elmélkedésre, a Jézussal való személyes találkozásra és megkérdezzem Tőle, hogy
milyen módon akarja, hogy megéljem és kifejezzem életemben a Vele való
egységet.