Jn 14,27-31a (Az én békémet adom nektek)
Békességet
hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ
adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy
azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy
az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt
megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem beszélek soká
nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma. De a világ így
tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott.
Sokan egy lelki hétvége elején azt fejezik
ki, hogy a lelki béke után vágyódnak. Tudjuk, hogy más az élet, amikor a
szívünkben béke van, amikor egyetértésben, békén élünk. Jézus az annyira
vágyott békét ígéri nekünk: „Békességet
hagyok rátok. Az én békémet adom nektek”. De békéje más mint az a béke,
amelyet a világ ad. Milyen a világ békéje? A világon azzal biztosítják a békét,
hogy az ellenséget eltávolítják az útból. Addig van béke, ameddig új ellenség
nem támad. A keresztény béke azonban nem abban áll, hogy nincs ellenségünk,
hanem abban, hogy Jézus mindig velünk van, a bizonytalan és nehéz helyzetben
is. Ő már minden ellenséget legyőzött, nem fegyverrel, hanem szeretettel.
Feltámadása után az első szó, amelyet Jézus a tanítványoknak intézett:
„Békésség!” Az igazi béke a feltámadott Krisztusnak az ajándéka és a Szentlélek
gyümölcse. A békét nem tudjuk magunknak produkálni, Jézus ajándéka az. Minden
nap újra akar ezzel megajándékozni minket. Azért „ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen”. Fontos
megkérdeznünk magunkat, hogy mi az, ami nyugtalanítja szívünket, mi az, ami elbizonytalanít?
Ezzel forduljunk Jézushoz és beszéljük át vele.
Feladat a mai napra: Jézus békéjét terjesztem magam körül.