Jn.16,20-23a (Milyen az Atyának tetsző
imádság?)
„Bizony, bizony mondom
nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig
semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök
teljes legyen. Ezeket
példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem
példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon
kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom kérni
az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem,
és hittétek, hogy én Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba;
most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.“
Az Atya
tudja, mire van szükségünk. Akkor miért biztat minket Jézus arra, hogy kérjünk
a nevében, és méghozzá akármit? Jézus nevében kérni más, mintha valamit saját
nevünkben kérünk. Ha Jézus nevében kérünk, bevonjuk őt a döntéseinkbe és
megpróbáljuk úgy látni a dolgokat, ahogyan ő látja. Ha őszintén, mélyen
magunkba nézünk meg tudjuk különböztetni mi az
amire valójában szükségünk van. Megnyílunk ilyenkor Isten számára, és
túllépünk önmagunkon. Ha Jézus előtt őszintén feltárjuk lelkünket, és mindent,
ami bennünk van, és vágyainkat, félelmeinket, örömeinket, szükségeinket elé
visszük már az egy imádság. Bízzunk abban, hogy megtaláljuk azokat a
kéréseinket, ami lelkünk javára válik és Jézus megadja. Már az is nyereség,
hogy előtte vagyunk, hogy egy más dimenzióba igyekszünk lépni. Minél többször
tesszük ezt, annál inkább rádöbbenünk, hogy másra nincs is szükségünk mint a vele
való bizalmas együttlétre. Ha megértjük Isten szeretetét akkor nem evilági
javakat fogunk kérni, hanem azt hogy üdvözítsen minket és másokat is segítsen
üdvösségére. Ha mindaz amit kérünk megegyezik isten üdvözítő tervével a
kérésünk valóra válik. Ha úgy érezzük, hogy Isten nem hallgat meg, bízzunk
abban, hogy ő az örök élet távlatában kezel minket, egyenként és minden ember
lelki javára tekintettel.
Annak
elismerése, hogy Jézus nélkül semmit se tehetünk, alázatos és gyermeki
hozzáfordulásra indít. Lehetséges, hogy azért kerülünk látszólag lehetetlen
helyzetbe, mert arra hív, hogy menjünk hozzá, vegyük fel vele a kapcsolatot. Nekünk
van szükségünk arra, hogy megfogalmazzuk kéréseinket, kifejezzük a reá való
utaltságunk, a Tőle való függésünk. „Ha bennem maradtok és tanításom is
bennetek marad, kérjetek, amit akartok, megkapjátok azt”, mondja Jézus (Jn15,7).
Kérjük azt a kegyelmet, hogy benne maradjunk, és akkor mindig jöhetnek a
további kérések!
Feladat a mai napra: Pünkösd
közeledtével kérjük imánkban a Szentlélek ajándékait!