Jn 6,52-59 (Jézus velünk van az Oltáriszentségben)
Amikor
Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók
között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így
felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia
testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én
testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van és én feltámasztom őt az
utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital.
Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne.
Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem
eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok
ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a
kafarnaumi zsinagógában.
Jézus, és általa
mindannyiunk szenvedése lehetne reménytelen, kilátástalan, ha nem az „üdvösség
kelyhe”. Henry J. M. Nouwen több helyen is ír erről a valóságról. Életünk
velejárói a betegségek, a hiányok, a szenvedés, emberségünk járulékai. Jézus
sem kímélte meg magát tőlük. De hogyan viszonyulunk hozzájuk? Ha csupán
elviseljük, elszenvedjük, vagy még inkább (a kisebb ellenállás törvénye alapján)
megpróbáljuk elkerülni, kiküszöbölni őket, sosem fogjuk megérteni, hogy
mindezek által részesülünk „életünk kelyhéből”. Nem eltávolítanak bennünket az
élettől, hanem ezek is az igazi élet. Ha meg merjük őket élni, felvállalni,
hordozni, merünk megtörtnek lenni, akkor válhatunk olyan táplálékká a többiek
számára, amilyennek Krisztus nyilatkoztatja ki magát. “Már itt, e
világban...a kegyetlen tényeket a szeretet realitásává változtatta, amikor
valódi ételként és valódi italként osztotta szét magát – mindannyiunknak példát
mutatva.” (Pilinszky J.: Az első karácsony óta...) Az ő megtört teste a
szeretet étke számunkra az Oltáriszentségben. „Aki ezt a kenyeret eszi,
örökké él.”- aki meri szétosztani önmagát a szeretetben, mer kiszolgáltatottá,
eledellé válni, az él örökké. Varga László atyát idézve, a Halál tehetetlen c.
könyvéből: „Ez
a titka a keresztény ember életének. Krisztus teste vagy, azért, hogy
„elfogyasszon” a világ, azért, hogy „megehessen”, azért, hogy te táplálék
legyél. Szereteteledel azok számára, akikhez vagy akik közé Isten téged
helyezett. Nem kell más közösség. Nem kell más család. Ott kell megdicsőítened
az Istent. Bennük és köztük, azzal, hogy eledellé, megtört testté mersz válni.”
Feladat a mai napra: Ma meglátogatom az élő Istent, keresve egy
templomot, ahol kihelyezett Oltáriszentség van, vagy részt veszek
szentségimádáson.