Jn 10,22-30
(De ti nem hisztek, mert nem vagytok
juhaim közül valók)
Abban
az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél
volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók
körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket?
Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már
nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek,
tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül
valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én
örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket
kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem
ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”
Ez a jelenet
Hanukka ünnepe alatt zajlott (a templomszentelés, az oltár felszentelésének
ünnpén), ami egyben a fény ünnepe is volt, hiszen nyolc napig minden nap egy
mécsessel többet gyújtottak meg a nyolcágú gyertyatartón. Egyre erősebb lett a
népben a messiás várás (vágytak arra, hogy eljöjjön az igazi világosság), és
talán ennek tulajdonítható, hogy újra odamentek Jézushoz, hogy megkérdezzék
tőle: „Meddig tartasz még
bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan.” Jézus
azt válaszolja: „Mondtam már nektek, de
nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, tanúságot tesznek
mellettem. Mégsem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók.” Újra megragadja az alkalmat arra,
hogy kinyilatkoztassa magát nekik: „A
juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet
adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. Atyám
adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki
semmit. S én és az Atya egy vagyunk.” Mit is jelent az a mondat: ti
nem vagytok a juhaim közül valók? A megkülönböztető jel a hit. Mindaz, aki hisz
Jézusban, a juhai közül valók. De ezek az emberek nem hittek. Jézus mondta
nekik: hogy nézzék a tetteit, és azok alapján higgyenek, hiszen senki sem volt
eddig képes olyan tetteket végbevinni, mint ő. A zsidók azonban nem
fogadták el válaszát, és meg akarták kövezni őt. Mennyire nagy volt bennük még
a sötétség! A gyertyatartón egyre több fényt gyújtottak, de a szívük sötét
maradt a hitetlenségtől. Mennyire ragaszkodtak felfogásukhoz, hogy egy ember nem
lehet Isten. De itt Isten lep meg minket szeretetének végtelen kreativitásával.
Az Atya, aki elküldte egyszülött Fiát, hogy összegyűjtse és védelmezze nyáját.
És milyen megnyugtató, hogy Jézus és az Atya kezéből nem ragadhat ki senki
semmit. Tehát aki hisz benne (teljes szívből elfogadta Jézust), az sosem
veszhet el! Mert Isten nem hagy senkit sem elveszni az övéi közül. De mit
jelent ez számomra? Hogyan élem istenkapcsolatomat a mindennapokban? És hogyan
állok mások hitetlenségével szemben? Közömbös maradok, mert ez az ő dolga, vagy
fontos-e számomra, hogy ő is üdvözüljön? Kérjük a Szentlelket, hogy segítsen
nekünk közelebb kerülni Isten mérhetetlen szeretetének, a megváltás titkához,
és lángoltassa fel bennünk azt a vágyat, hogy segítsünk azoknak is, akik még
nagyon távol vannak tőle, hogy bennük is felragyogjon Krisztus fénye.
Feladat a mai napra: Mai imádságomat felajánlom azokért, akik
a környezetemben még nem hisznek Jézusban.