Lk 4,22-30 (De hát nem József fia?)
Mindenki
helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak.
„De hát nem József fia?” - kérdezgették. Így szólt hát hozzájuk: „Biztosan ezt
a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket,
amelyeket - mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a
hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem
látnak szívesen a saját hazájában. S igazán mondom nektek, sok özvegy élt
Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult,
úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott
Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy
Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult
meg, csak a szír Naamán.” Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában. Felpattantak,
kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült,
a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt köztük és eltávozott.
Jézus szava csodálkozást aratott. A
zsinagóga hallgatói közül egyeseket pozitív értelemben meglepték, mások pedig
rögtön Jézus származására utaltak. „De
hát nem József fia?” Erre egy hosszabb magyarázattal válaszolt Jézus a
Lukács evangéliumban. Majd úgy tűnik, hogy Jézus maga provokál, mintha előhívta
volna a következő visszautasítást. Más módon viselkedett volna, talán jól
előadta magát, kihasználva a pozitív benyomást. Jézus azonban nem kerülte el a
konfliktust, nem szépítgette az igazságot, hanem nyilvánvalóan mondta el, és az
mindig ellentmondást okoz. Látjuk, hogy jól ismerte az Írásokat, Izrael
történetét. Elmondja szemléletét. Bár Izrael a választott nép, Isten a
történelem folyamán nem mindig segített elsőként az Izrael népe
hozzátartozóinak, hanem a pogányoknak is. Arra akar rámutatni Jézus, hogy Isten
más módon cselekszik, mint ahogyan gondolják, és hogy nem Istentől függ, hanem
inkább az emberektől függ, a hitüktől függ, hogy Isten és az ő prófétája tud-e
csodákat végbevinni. A Názáretiek inkább látták, amit Jézusról ismertek, és nem
azt az újat, amelyet Isten Jézuson keresztül akart végbevinni. Ez azonban az
ember Isten iránti nyitottságától és hitétől függ. Lukács evangélista beszámol,
hogy a Názáreti zsinagóga hallgatói tettlegességre vetemedtek Jézus ellen, és
majdnem megölték. Kezdettől fogva Jézus küldetése, bár Istentől van,
ellenállásba ütközött. Mai imádságban arról elmélkedhetünk, hogyan reagálunk,
amikor bírálnak? A békesség kedvéért hallgatjuk meg? Mennyire adjuk meg a
másinak azt, hogy Isten segítségével megváltozhasson?
Feladat a mai napra: Nyitott vagyok Isten új útjaira, irántam és
felebarátom iránt.