XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. június 7., szerda

Június 7.



Lk 3,21-22                         (Jézus is fölvette a keresztséget)
Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”

Egész Júdea és Jeruzsálem elzarándokolt, hogy megkeresztelkedjék, hallottuk az imént. Ám most valami új dolog következik: „Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban” (Mk 1,9). Galileai zarándokról eddig nem volt szó. De voltaképpeni újdonság nem az, hogy Jézus egy másik földrajzi területről, úgymond messziről jön. Az igazán új az, hogy ő – Jézus – mag akarja magát kereszteltetni, hogy a bűnösök szürke tömeghez csatlakozik, amely a Jordán partján várakozik. A keresztelkedéshez hozzátartozott a bűnök bevallása. Maga a keresztség bűnvallás volt és kísérlet arra, hogy a régi, félresikerült életet letegyék, és egy újban részesedjenek. Megtehette ezt Jézus? Hogyan vallhatta meg bűneit? Hogyan szakíthatott az addigi élettel egy új érdekében?... Az alámerítésre várók a vízben való alászállással megvallják bűneiket és meg akarnak szabadulni az adóssá vált ember tartozáshelyzetének terhéről. Mit tett Jézus?... Jézus imádkozva fogadta a keresztséget.... Jézus vállára vette az egész emberiség bűneinek terhét és levitte azt a Jordánba. Működését a kereszt elővételezésével nyitja meg, azzal, hogy a bűnösök helyére lép. Mintegy ő az igazi Jónás, aki azt mondja a tengerészeknek: „Ragadjatok meg engem és vessetek a tengerbe” (Jón 1,12). Majd csak a kereszten nyilvánul meg Jézus megkeresztelkedésének egész jelentése. A keresztségben a halált veszi magára az emberiség bűneiért, s így lesz ő „minden igazságosság” hordozója... A keresztségre szóló meghívás elfogadása annyit jelent, hogy Jézus keresztségének a helyére lépünk, és ekképpen az ő velünk való azonosulásában a mi vele való azonosulásunkat kapjuk ajándékba. A halál Jézus által véghezvitt elővételezésének pontja számunkra immár azzá a ponttá lett, ahol a vele való föltámadásunk elővételezése történik.”[1]
Feladat a mai napra: Amint Jézus azonosult velem, én is ma azonosulni akarok vele.


[1] J. Ratzinger, a Názáreti Jézus, 33-34 o.