XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. június 9., péntek

Június 9.



Lk 4,5-8                              (Jézus második kísértése)
Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát. „Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom - mondta -, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!”

„Az ördög látomásszerűen egy magas hegyre vezeti az Urat. Megmutatja neki a világ minden birodalmát és azok gazdagságát és fölkínálja neki a világuralmat. Hát nem éppen ez a Messiás küldetése? Nem őneki kell a világ királyának lennie, aki az egész földet a béke és a jómód nagy birodalmában egyesíti?” Feltámadása után Jézus azt mondta: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön” (Mt 28,18). Csak annak van valódi hatalma, aki ezzel a hatalommal rendelkezik. Jézus mint Feltámadt rendelkezik ezzel a hatalommal. Ez a hatalom tehát feltételezi a keresztet, feltételezi Jézus halálát. Feltételezi a másik hegyet – a Golgotát, ahol az emberek kigúnyolják, övéi elhagyják, a kereszten függ és meghal.” Amikor Jézus a tanítványainak erről beszél, nem értik meg őt. Mert elképzelésükben olyan Messiás szerepelt, aki hős, nagy (politikai) hatalommal rendelkező, és Úrrá lesz a szenvedésen is. A nép ilyen Messiást várt, egy forradalmárt, aki helyre állítja az igazságot az országban. Ezért a második kísértésben egy alapvető kísértésről van szó: „Annak a kérdéseként jelenik meg, hogy mit kell tennie a világ megváltójának. Ez a kísértés áthatja Jézus egész életét és hivatása útjának döntő fordulópontján még egyszer egészen nyilvánvalóan megmutatkozik”, amikor Péter megvallja Jézus Istenségét, de amikor Jézus arról beszél, hogy az Isten fiának szenvednie kell és meg fog halni, akkor Péter félrevonta Jézust és szemrehányást tett neki: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet meg veled!” „Ha ezeket a szavakat úgy olvassuk, hogy a háttérben ott a megkísértés története, mint annak visszatérése a döntő pillanatban, akkor értjük meg igazán Jézus hihetetlenül kemény válaszát: „Távozz előlem, sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével” (Mt 16,22köv.).” És mi hogyan állunk ezzel a kérdéssel szemben? „Vajon nem mondjuk-e mindannyian újból és újból Jézusnak, hogy üzenete az uralkodó véleményekkel szembeni ellentmondásokhoz vezet, és ezért a sikertelenség, a szenvedés, és az üldöztetés veszélye fenyegeti? Az emberi ország emberi ország marad, és aki azt gondolja, hogy létre tudja hozni a teljesen ép világot, az egyetért a sátán csalásával és átjátssza a világot az ő kezébe.
Akkor végső soron mit hozott Jézus, ha nem a világbékét, mindenki jólétét, ha nem  a jobb világot hozta el? Mit hozott akkor? A válasz egyszerűen így hangzik: Istent. Jézus Istent hozta el, és ezzel végső eredetünk „honnan”-jának és életutunk „hová”-jának az igazságát, a hitet, reményt és a szeretetet. Csak szívünk keménysége miatt gondoljuk, hogy az kevés. Igen, Isten hatalma csendes ebben a világban, de ez az igazi, a maradandó hatalom.” Ezért erre a kísértésre csak egy válasz lehet: „Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!”[1] Hogyan találkozom életemben ezzel a kísértéssel? Milyen magatartásra hív engem Isten?
Feladat a mai napra: A mai napon ki akarom fejezni Istennek, hogy ő áll számomra az első helyen, és neki szolgálok mindavval, amit teszek.


[1] J. Ratzinger, a Názáreti Jézus, 49-54 o.