Lk 6,24-26 (De jaj, nektek...)
De
jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat. Jaj nektek, akik most
jóllaktok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és
jajgatni fogtok! Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is
így tettek a hamis prófétákkal.
Lukács
sajátossága, hogy a négy boldogmondás után négy jaj-kiáltásokat is hozzáfűz. De
jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat. Jaj nektek,
akik most nevettek, akik jóllaktatok, és akiknek most hízelegnek... Az a kérdés
támad bennünk: De miért baj az, ha valaki gazdag, jóllakik, nevet vagy jól
bánnak valakivel? Jézus talán azt akarja, hogy mindig szenvedjünk? Csak az
kedves az Isten előtt, aki szomorú, és szegény? Amint már a boldogságoknál is
megállapítottuk, úgy itt is jól kell értelmezni a szöveget. Jézus nem ítéli el
a gazdagságot, sem azt, hogy valaki jóllakik, vagy nevet... De a gazdagság
önmagában még nem tesz boldoggá. A gazdagsággal sok jót lehet tenni. De ha
valaki csak önmagára fordítja, és nem gondoskodik a szegényekről, akkor a
gazdagnak nem lesz könnyű bejutni a mennyek országába (vö. A gazdag és a
szegény Lázár példabeszédét: Lk 16,19-31). Jézus egy társadalmi változásra hív:
a gazdag gondoskodjon a szegényről, aki jóllakott gondoskodjon arról, aki
éhezik, aki nevet, legyen társa annak, aki szomorú. Amikor a társadalmi
egyensúly létre jön a szolidaritás és az egymással való törődés által, akkor
itt a földön is kézzelfoghatóvá válik köztünk az Isten országa. Jézus erre
vágyik, erre hív minket. Isten jól gondolta ki a világot. Minden embernek
megadta azt a feladatot, amivel ez a világ egyensúlyba kerülhet.
Feladat a mai napra: Milyen
feladatot bízott rám az Isten? Mivel járulhatok ma hozzá ahhoz, hogy körülöttem
a világ kicsit jobbá váljon?