Lk 7,31-35 (s azt mondjátok rá, lám, milyen...)
„Kihez
hasonlítsam ennek a nemzedéknek a tagjait? Kihez hasonlók? A gyerekekhez
hasonlítanak, akik ott tanyáznak a piacon és egymásnak kiabálják: Furulyáztunk
nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem zokogtatok. Mert eljött
Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik s azt beszélitek róla,
hogy ördöge van. Eljött az Emberfia, eszik és iszik, s azt mondjátok rá, lám,
milyen falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. A bölcsességet
azonban minden gyermeke igazolja.”
Jézus az akkori nemzedéket (és talán még
mi nemzedékünkre is érvényes?!) olyan gyerekekhez hasonlítja, akik megmondják
másoknak, mit kell tenniük, és ha ezek azt nem teszik, elégedetlenek lesznek, felháborodnak.
Saját szemszögükből ítélik meg az embereket, aszerint, amit látnak. Így
számukra János aszkézise, böjtölése annak a jele, hogy ördöge van. De aki, pont
ezzel ellentétesen cselekszik, ahogyan Jézus is, az sem jár jobban. Eljött az Emberfia, eszik és iszik, s azt
mondjátok rá, lám, milyen falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja.
Nemcsak nem lehet mindenkinek a kedvében járni, hanem az ilyen embereknek soha
nem lehet eleget tenni. Az egyik sem, a másik sem helyes a szemükben. Arra
szólít itt fel Jézus, hogy az emberek viselkedése mögött felismerjük Istennek a
terveit, szándékát. János bűnbánó élete, éppen úgy, mint Jézus nagylelkű vendégszeretete
Istennek az akarata volt. Az Ő szemében mindkettő nagyon helyes, igaz volt.
Mindig nagyon óvatosnak kell lennünk, ha egy emberi viselkedést ítélünk meg.
Isten szemlélete nélkül nem jutunk el a helyes véleményformáláshoz. De a bölcsességet igazolja annak minden fia.
A bölcsesség, maga Isten, mondja ki az igazságot minden ember fölött, aki egyszerre
Isten gyermeke. Kérjük, hogy a Szentlélek, adja meg nekünk mindig ezt a
bölcsességet a helyes értékeléshez.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hol akarok másokat az én
saját véleményem szerint formálni?