Lk 8,26-39 (Jézus megszabadít egy megszállott embert)
A
gerazaiak vidékére eveztek, amely Galileával átellenben fekszik. Ahogy a partra
lépett, a város felől egy ördögtől megszállt ember tartott feléje. Már régóta
nem hordott ruhát, nem lakott házban, inkább a sírboltokban tanyázott. Amikor
meglátta Jézust, a földre vetette magát, s ilyeneket kiabált: „Mi bajod van
velem, Jézus, a magasságbeli Istennek a Fia? Könyörgök, ne bánts!”
Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert
már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megkötözték, de széttépte a
köteléket. A gonosz lélek kikergette a pusztába. Jézus megkérdezte tőle: „Mi a
neved?” - „Légió” - válaszolta, mert sok ördög tartotta megszállva. Arra
kérték, hogy ne küldje őket a mélységbe. A hegyoldalban ott turkált egy nagy
sertéskonda. Megkérték, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek. Megengedte
nekik. A gonosz lelkek erre kijöttek az emberből, és megszállták a sertéseket.
Erre a konda vadul nekirohant a lejtőnek, le a tóba, és odaveszett. Amikor a
kanászok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és a tanyákra.
Az emberek mentek, hogy ők is lássák, ami történt. Jézushoz érve ott találták
az embert, akiből a gonosz lelkek kimentek: a lábánál ült, felöltözve, ép
ésszel, és megijedtek. A szemtanúk elbeszélték, hogyan gyógyult meg az ördögtől
megszállott. Erre elfogta őket a félelem. Geraza vidékének lakossága ezért arra
kérte, hogy menjen el, annyira féltek. Bárkába szállt hát, hogy visszatérjen.
Az ember, akiből kimentek a gonosz lelkek, kérte, hogy vele mehessen. De
elküldte: „Térj vissza otthonodba és
beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!” Erre az bejárta az egész
várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.
Jézus folytatta útját Geráza vidékére. Ott
megint csak rendkívüli dolog történt. Jézus megszabadít egy ördögtől megszállt
embert. De közben az ördögök kommunikálnak vele. Jól tudják, hogy Ő ki. És
érdekes, hogy Jézus mintha kompromisszumot kötött volna velük, hagyják el az
embert, de helyette megszállhatják a sertéskondát, mely aztán oda is veszett.
Él tudjuk képzelni a gazdákat, hogy nagyon megijedtek, és rossz néven vették.
Az egy dolog, hogy az ember megszabadult, de a sertéskondájuk árán, azaz
megélhetésük árán. Az embereket félelem fogta el: ilyet cselekszik ez az ember?
Hát akkor mire kell majd még számítanunk? Jobb, nem barátkozni ilyen Istennel,
mert úgy látszik, nem akar jót nekünk. Ezért Geráza vidékének lakossága
megkérte Jézust, hogy menjen el tőlük. Sokszor van olyan, hogy Isten jót tesz
valakivel, de nekem is kell egy árat fizetni érte, pl. erőm, egészségem,
vagyonom stb. árán. Vajon hajlandó vagyok-e arra, hogy Istennel kooperáljak?
Hiszem-e, hogy Isten nekem is végérvényesen jót akar, nem csak a másiknak, bár
jóllehet először úgy tűnik, hogy az én káromra megy?
Talán még egy érdekes dolog, hogy amikor
az ember, akiből kimentek a gonosz lelkek, kérte, hogy Jézussal mehessen, Jézus
elutasította a kérést és azt a küldetést adta neki: „Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az
Isten!” Miért nem mehetett vele ez az ember? Nyilvánvaló, hogy ez az ember arról
a vidékről származott. Jézusnak nagyobb hasznára volt, hogy haza megy és ott
mindenkinek hirdeti Isten csodatetteit, mert tapasztalata által Isten felé
tudja fordítani az emberek szívét. Szüksége volt arra, hogy ott tanúságot
tegyen róla és ezáltal elvigye a jó hírt oda, ahova Jézust nem engedték.
Feladat a mai napra: Hogyan tudnék ma Istennel együttműködni?