XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. július 22., szombat

Július 22.



Lk 8,26-39                         (Jézus megszabadít egy megszállott embert)
A gerazaiak vidékére eveztek, amely Galileával átellenben fekszik. Ahogy a partra lépett, a város felől egy ördögtől megszállt ember tartott feléje. Már régóta nem hordott ruhát, nem lakott házban, inkább a sírboltokban tanyázott. Amikor meglátta Jézust, a földre vetette magát, s ilyeneket kiabált: „Mi bajod van velem, Jézus, a magasságbeli Istennek a Fia? Könyörgök, ne bánts!” Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megkötözték, de széttépte a köteléket. A gonosz lélek kikergette a pusztába. Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” - „Légió” - válaszolta, mert sok ördög tartotta megszállva. Arra kérték, hogy ne küldje őket a mélységbe. A hegyoldalban ott turkált egy nagy sertéskonda. Megkérték, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek. Megengedte nekik. A gonosz lelkek erre kijöttek az emberből, és megszállták a sertéseket. Erre a konda vadul nekirohant a lejtőnek, le a tóba, és odaveszett. Amikor a kanászok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és a tanyákra. Az emberek mentek, hogy ők is lássák, ami történt. Jézushoz érve ott találták az embert, akiből a gonosz lelkek kimentek: a lábánál ült, felöltözve, ép ésszel, és megijedtek. A szemtanúk elbeszélték, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállott. Erre elfogta őket a félelem. Geraza vidékének lakossága ezért arra kérte, hogy menjen el, annyira féltek. Bárkába szállt hát, hogy visszatérjen. Az ember, akiből kimentek a gonosz lelkek, kérte, hogy vele mehessen. De elküldte:  „Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!” Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.

Jézus folytatta útját Geráza vidékére. Ott megint csak rendkívüli dolog történt. Jézus megszabadít egy ördögtől megszállt embert. De közben az ördögök kommunikálnak vele. Jól tudják, hogy Ő ki. És érdekes, hogy Jézus mintha kompromisszumot kötött volna velük, hagyják el az embert, de helyette megszállhatják a sertéskondát, mely aztán oda is veszett. Él tudjuk képzelni a gazdákat, hogy nagyon megijedtek, és rossz néven vették. Az egy dolog, hogy az ember megszabadult, de a sertéskondájuk árán, azaz megélhetésük árán. Az embereket félelem fogta el: ilyet cselekszik ez az ember? Hát akkor mire kell majd még számítanunk? Jobb, nem barátkozni ilyen Istennel, mert úgy látszik, nem akar jót nekünk. Ezért Geráza vidékének lakossága megkérte Jézust, hogy menjen el tőlük. Sokszor van olyan, hogy Isten jót tesz valakivel, de nekem is kell egy árat fizetni érte, pl. erőm, egészségem, vagyonom stb. árán. Vajon hajlandó vagyok-e arra, hogy Istennel kooperáljak? Hiszem-e, hogy Isten nekem is végérvényesen jót akar, nem csak a másiknak, bár jóllehet először úgy tűnik, hogy az én káromra megy?
Talán még egy érdekes dolog, hogy amikor az ember, akiből kimentek a gonosz lelkek, kérte, hogy Jézussal mehessen, Jézus elutasította a kérést és azt a küldetést adta neki: „Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!” Miért nem mehetett vele ez az ember? Nyilvánvaló, hogy ez az ember arról a vidékről származott. Jézusnak nagyobb hasznára volt, hogy haza megy és ott mindenkinek hirdeti Isten csodatetteit, mert tapasztalata által Isten felé tudja fordítani az emberek szívét. Szüksége volt arra, hogy ott tanúságot tegyen róla és ezáltal elvigye a jó hírt oda, ahova Jézust nem engedték.
Feladat a mai napra: Hogyan tudnék ma Istennel együttműködni?