Lk 9, 23-27 (Aki követni akar, tagadja meg magát)
Amikor az egész néphez
szólt, ezt mondta: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel
keresztjét minden nap, és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni,
elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti. Mert mi haszna van
belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul,
vagy súlyos kárt szenved? Aki ugyanis szégyell engem és tanításomat, azt az
Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga és az Atya, meg a szent
angyalok dicsőségében. Igazán mondom nektek, hogy azok közül, akik itt állnak,
némelyek nem halnak meg, míg meg nem látják az Isten országát."
Jézus ma mindenkit felszólít: "Aki követni akar, tagadja meg magát,
vegye fel keresztjét minden nap, és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja
menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti. Mert mi
haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga
elpusztul, vagy súlyos kárt szenved?” Úgy gondolom, ez a felszólítás minden
nap aktuális marad. Mennyire természetes számunkra, hogy minden nap felvegyük
keresztünket és kövessük Jézust? Nemde sokszor azt tapasztaljuk, hogy már
megint letettük, vagy ma még fel se vettük? Mi az, ami kényelmessé tesz, vagy
meggátol abban az elszántságban, hogy Istent és az embereket szolgáljam? A mai
világ olyan nagy hangsúlyt fektet a kényelemre. De pont a kényelem az, ami
megárt nekünk, ha már túl sok. Igaz, hogy mindent megszerezhetek magamnak,
megehetem nap, mint nap a kedvenc ételeimet, nyalánkságaimat. De ha nem kelek
föl belőle, akkor elkényelmesedek, és lelassulok, és életem elkezd szétfolyni.
Az életünk elkezdi értelmét veszíteni, amikor nem arra használom, hogy
szeressem Istent és a rám bízott embertársaimat. Kérjük Jézus segítségét, hogy
ma is újra dönteni tudjak amellett, ami nekem tényleg életet és értelmet ad.
Feladat a mai napra: Ma valamivel különösképpen szolgálni
akarom embertársaimat.