Lk 11, 44-54 (Számot kell adnia ennek a nemzedéknek)
Jaj
nektek, mert olyanok vagytok, mint a rég beomlott sírok: az emberek fölöttük
járnak s nem is sejtik.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester,
ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” De ő így válaszolt: „Jaj nektek,
törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raktok, de
magatok egy ujjal sem mozdítjátok a terhet. Jaj nektek, mert síremlékeket
emeltek a prófétáknak, noha atyáitok megölték őket. Tanúsítjátok, hogy
helyeslitek atyáitok tetteit, mert megölték őket, ti meg síremléket emeltek
nekik. Azért mondja az Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök
nekik, de közülük némelyeket megölnek, másokat pedig üldöznek. - E nemzedéknek
számot kell majd adnia minden próféta véréről, amelyet a világ kezdetétől, Ábel
vérétől egészen az oltár és a templom között megölt Zakariás véréig kiontottak.
Igenis, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. Jaj nektek,
törvénytudók! Elvettétek a tudás kulcsát, de magatok nem mentek be, akik meg
bemennének, azokat akadályozzátok.” Amikor kiment onnan, az írástudók és
farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdéseket intéztek hozzá, és
össze-vissza faggatták. Közben alattomban figyelték, hogy ellessenek valamit,
aminek alapján vádat emelhetnek ellene.
Ezen a héten, Jézus tanítását folytatja. Isten
életfelfogásával nem fér össze a kétszínűség. Jézus úgy érzi, hogy nyíltan
hirdetnie kell az igazságot, annak dacára, hogy tudja, hogy némelyeknek nem fog
tetszeni, sőt úgy fogják érezni, hogy tyúkszemükre lépeget. Mit is kritizál
Jézus tulajdonképpen? Egyrészt a farizeusok kétszínűségét és képmutatását,
hogy olyanok mint a rég beomlott sírok: az emberek fölöttük járnak s nem is sejtik.
Külsőleg azt színlelik, hogy minden rendben van, hogy a legjobb családok, szakértők
stb., miközben bensőleg üresek. Az írástudóknál pedig azt kifogásolja, hogy az emberekre elviselhetetlenül nehéz
terheket raknak, mégpedig azáltal, hogy betű szerint követelik az törvények
betartását, olyan törvények betartását is, különösképpen a tisztaságot
illetően, ami már embertelen, és Isten szempontjából nézve egyáltalán nem
lényeges. Kifogásolja, hogy azzal hivalkodnak, hogy ők a nagy tudósok, akik
megértik Isten tanítását, miközben semmit sem értenek Isten logikájából, és nem
is engedik, hogy valaki megcáfolja igazukat, mint pl. a próféták tették, vagy
maga Jézus. Tisztán megmondja nekik: Igenis, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. A mai világunkra tekintve is azt kell
mondanunk, hogy kényelmetlenek Jézus szavai, hiszen üdvösségem szempontjából
nézve, egyáltalán nem mindegy mit élek. Persze többféle módon is reagálhatunk
Jézus szavaira: vagy elhárítjuk magunktól, mondván, hogy én ugyan ilyet nem
teszek, vagy pedig beismerjük alázatosan, hogy néha nálam is előfordult már, hogy
a farizeusokra vagy írástudókra hasonlítottam, és hajlandó vagyok Jézussal
szembenézni saját gyarlóságaimmal és kérni az ő segítségét, hogy meg tudjak
újulni. Jézusnak nem az a problémája, hogy hibát követnek el, hanem az, hogy
nem akarják beismerni tévedésüket. Szembenézni önmagunkkal nehéz dolog, de ha
hitelesek akarunk lenni, akkor lényeges, mindennapos feladatunk. Ezért kérjük
Jézus kegyelmét, hogy hitelesek tudjunk lenni.
Feladat a mai napra: Miben
kellene változtatnom, hogy teljesen hiteles legyek?