Lk 19,28-40 („Áldott
az Úr nevében érkező király!)
Azután,
hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé. Amikor Betfage és Betánia
közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák-hegyének hívnak, elküldte két
tanítványát ezzel a megbízatással: „Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy
odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember.
Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok
el? -, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak.” A két tanítvány elment, s úgy
talált mindent, ahogy mondta nekik. Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk
megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” „Szüksége van rá az Úrnak” -
válaszolták, és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a
szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Amikor elvonult, ruhájukat az útra
terítették előtte. Már közel jártak az Olajfák-hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a
nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért,
amelynek szemtanúja volt: „Áldott az Úr nevében érkező király! - kiáltozták.
Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” A tömegből néhány farizeus azt
mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” „Mondom nektek - felelte
-, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”
A mai idézet Jézusnak ünnepélyes
bevonulását írja le. Amikor már Jeruzsálem kertvárosához ért, az
Olajfák-hegyére, megkérte tanítványait, hogy hozzák el neki azt a bizonyos
szamárcsikót, amelyen ember még nem ült, hogy majd ünnepélyesen bevonulhasson
Jeruzsálembe. Az Olajfák-hegye ismerős hely számunkra. Jézus sokszor elvonult
oda imádkozni, az Atya akaratát keresni. Fontos szerepet fog ez a hegy még
játszani, hiszen az Olajfák-hegyén található az ún. Getszemáni kert (vö. Lk
22,39), ahova utolsó vacsorája után elindult tanítványaival imádkozni, ahol
Júdás elárulta és a katonák elfogták őt. Ott kezdődött passiója. De ott kezdte
el azt az utat, hogy elmenjen megszerezni a királyságot. Így csúfolják majd őt:
a zsidók királya. Amikor Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya?
Jézus azt felelte neki: Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a
világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók
kezére. De az én országom nem innen való... Arra születtem, s azért jöttem a
világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról (Jn 18,33.36-37). Ez az egész
mai idézet egy nagy tanúságtétel az igazságról. Jézus a világmindenség királya,
de nem emberi pompával, ló hátán vonul be, mint egy király, hanem alázatosan,
egyszerűen, egy kis szamárcsikón. Elindul, átvenni az országot. Nem harccal,
hanem élete odaadásával. Saját vérével legyőzte ellenségünket, megszabadított
rabságunkból, hogy örök életet adjon nekünk. Ez a mi királyunk. Erre éreztek rá
a tanítványok, amikor hangosan dicsőíteni kezdték őt: „Áldott az Úr nevében érkező király! - kiáltozták. Békesség a mennyben
és dicsőség a magasságban!” Ezt a szózatot nem lehet elhallgattatni. Ha az
emberek nem kiáltják, akkor a kövek fognak megszólalni, mert az egész teremtés
tudja, kicsoda Jézus. Ő az, aki ma szamárcsikón hozzám is akar közeledni,
alázatosan, szeretőn. Vajon engedem-e őt, közel jönni hozzám, és felkínálni
nekem az életet?
Feladat a mai napra: Keresem a Jézussal való találkozást. Ha lehet,
szentmisé.