XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. október 26., csütörtök

Október 26.



Lk 19,28-40                       („Áldott az Úr nevében érkező király!)
Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé. Amikor Betfage és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák-hegyének hívnak, elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: „Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? -, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak.” A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik. Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” „Szüksége van rá az Úrnak” - válaszolták, és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte. Már közel jártak az Olajfák-hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: „Áldott az Úr nevében érkező király! - kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” „Mondom nektek - felelte -, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”

A mai idézet Jézusnak ünnepélyes bevonulását írja le. Amikor már Jeruzsálem kertvárosához ért, az Olajfák-hegyére, megkérte tanítványait, hogy hozzák el neki azt a bizonyos szamárcsikót, amelyen ember még nem ült, hogy majd ünnepélyesen bevonulhasson Jeruzsálembe. Az Olajfák-hegye ismerős hely számunkra. Jézus sokszor elvonult oda imádkozni, az Atya akaratát keresni. Fontos szerepet fog ez a hegy még játszani, hiszen az Olajfák-hegyén található az ún. Getszemáni kert (vö. Lk 22,39), ahova utolsó vacsorája után elindult tanítványaival imádkozni, ahol Júdás elárulta és a katonák elfogták őt. Ott kezdődött passiója. De ott kezdte el azt az utat, hogy elmenjen megszerezni a királyságot. Így csúfolják majd őt: a zsidók királya. Amikor Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus azt felelte neki: Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való... Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról (Jn 18,33.36-37). Ez az egész mai idézet egy nagy tanúságtétel az igazságról. Jézus a világmindenség királya, de nem emberi pompával, ló hátán vonul be, mint egy király, hanem alázatosan, egyszerűen, egy kis szamárcsikón. Elindul, átvenni az országot. Nem harccal, hanem élete odaadásával. Saját vérével legyőzte ellenségünket, megszabadított rabságunkból, hogy örök életet adjon nekünk. Ez a mi királyunk. Erre éreztek rá a tanítványok, amikor hangosan dicsőíteni kezdték őt: „Áldott az Úr nevében érkező király! - kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” Ezt a szózatot nem lehet elhallgattatni. Ha az emberek nem kiáltják, akkor a kövek fognak megszólalni, mert az egész teremtés tudja, kicsoda Jézus. Ő az, aki ma szamárcsikón hozzám is akar közeledni, alázatosan, szeretőn. Vajon engedem-e őt, közel jönni hozzám, és felkínálni nekem az életet?
Feladat a mai napra:  Keresem a Jézussal való találkozást. Ha lehet, szentmisé.