Lk 20,20-26 (Szabad adót fizetnünk a császárnak?)
Szemmel
tartották és cselvetőket küldtek ki. Ezek jószándékú embernek tetették magukat,
hogy szaván fogják, s aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó
hatalmának. „Mester - kezdték -, tudjuk, hogy az igazságot hirdeted és tanítod,
nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten
útját. Szabad adót fizetnünk a császárnak, vagy nem szabad?” De ő észrevette a
csapdát, ezért így felelt nekik: „Mutassatok egy dénárt! Kinek a képe és
felirata van rajta?” „A császáré” - válaszolták. „Adjátok hát meg a császárnak,
ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” - mondta nekik. Így egyetlen
szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt kiejtett. Meglepődésükben, hogy
így felelt, elhallgattak.
Az evangéliumi részlet arról szól, hogy a farizeusok valami okot kerestek
arra, hogy megvádolhassák és átadhassák Őt a római hatalomnak. A kérdésük
nagyon ravasz volt: “Szabad-e adót fizetnünk a császárnak vagy nem?” Márk
evangéliumában így áll: Fizessünk vagy ne. Ha azt mondja ne, akkor elítélték
volna a római jog elleni lázadás miatt. Jézus figyel a kérdésükre és észreveszi
a cselt, ezért így válaszol: Mutassatok egy pénzérmét és utána megkérdezi: „Kinek
a képe és felirata van rajta?” - Erre azt felelte nekik: - Adjátok hát meg a
császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” A válasz azt jelenti,
hogy a kormányzat, aminek vannak szabályai, adói, akkor azt fizessék ki. A hit
nem mentesít attól, hogy felelősséget vállaljunk a mindennapok dolgaiért, test
és lélek egysége vagyunk. De ahogy felelősek vagyunk az emberi dolgokért,
ugyanúgy meg kell őriznünk a vallásosságunkat is. Meg kell adni Istennek, ami
az Istené!
Egységben kell lennünk, ne álljon szemben bennünk az emberi és a szellemi
oldal. Amennyire mélyen ismerjük a lelkünket és vagyunk tudatosak, az fog
megmutatkozni a cselekedeteinkben, hogy hogyan élünk, hogyan kapcsolódunk
másokkal. Fontos, hogy a hit ne
menekülés legyen, és az emberi részünk se csak anyagi legyen, ami észre se veszi
a szellemi dimenziót.
Feladat a mai napra: Gondolkozzunk Jézus szavain: „Hát adjátok
meg a Császárnak, ami a császáré” és tegyük fel a kérdést magunknak, hogy a
hétköznapokban, az emberi vagy a szellemi oldal az erősebb, hogyan éljük ezt
meg? Az emberi oldalunk kerül előtérbe? Vagy a szellemi?