Apcsel 2,42-47 (kitartottak az imádságban)
42Állhatatosan kitartottak az
apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. 43Félelem fogott el mindenkit, mert az
apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. 44A
hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. 45Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát
szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. 46Egy
szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál
törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. 47Dicsőítették az Istent, és az egész nép
szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.
A Lélekkel evangelizálók olyan evangelizálókat
jelent, akik imádkoznak és dolgoznak. Az evangelizáció szempontjából mit sem
érnek a misztikus elhatározások erős társadalmi és missziós elkötelezettség
nélkül, de a társadalmi és lelkipásztori eszmefuttatások és gyakorlatok sem
érnek semmit a szívet átformáló lelkiség nélkül. Ezek a részleges és
szétmorzsolódó kezdeményezések csak kis csoportokat érnek el, és nincs mélyen
átható erejük, mert megcsonkítják az evangéliumot. Mindig ápolni kell a belső
teret, amely keresztény értelmet ad az elköteleződésnek és a tevékenységnek. A
hosszabb szentségimádás, az Igével való imádságos találkozás, az Úrral folytatott
őszinte párbeszéd nélkül a feladatok könnyen értelmüket vesztik, ellankadunk a
fáradtságtól és nehézségektől, lelkesedésük pedig kialszik. Az Egyház nem
mondhat le az imádság tüdejéről, és mérhetetlen örömet szerez nekem, hogy
minden egyházi intézményben sokasodnak az imádságos, közbenjáró, az igét
imádkozva olvasó, az eucharisztikus örökimádást végző csoportok. Egyszersmind
„vissza kell utasítanunk a bizalmaskodó és individualista lelkiség kísértését,
ami alig összeegyeztethető a szeretet követelményeivel, még kevésbé a
megtestesülés logikájával” (II. János Pál pápa, Novo millennio ineunte apostoli
levél). Fenyegető veszély, hogy bizonyos imaalkalmakat mentségül használunk fel
arra, hogy elkerüljük az élet odaadását a misszióban, mivel az életstílus
magánosítása arra viheti a keresztényeket, hogy valamilyen hamis lelkiségbe
meneküljenek. (Ferenc pápa: Az evangélium öröme kezdetű apostoli
buzdításából 262)
Feladat a mai napra: Megvizsgálom,
milyen helyet adok az imádságnak a mindennapi életemben, hogyan ápolom a belső
teret és mennyire fakad belőle odaadásom a misszióban is.