Péld 31, 10-13. 19-20. 30-31; 1 Tessz 5, 1-6; Mt 25,14-30
Úgy lesz, mint
azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta
vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak
csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt
talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta.
Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott,
elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő elteltével
megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt talentumot kapott, és
felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt
nyertem rajta. - Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. -
Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Jött az
is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd,
másik kettőt szereztem. -Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű
voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Végül jött az is, aki csak egy
talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy.
Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben
mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. - Te mihaszna,
lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem
vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet
a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle
a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert annak,
akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól, még
amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső
sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Azt
mondta Jézus tanítványainak: Nem nevezlek
többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak
mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam
nektek. (Jn 15,15)
A tanítványok részt vesznek Jézus életében, együtt élnek
Jézussal; Jézus barátainak tekinti őket, és nem szolgáknak, mivel elmondja
nekik, amiről az Atyaistennel beszél. Általában amikor sokszor együtt vagyunk
valakivel, akkor egy mély és őszinte barátság és bizalom alakul ki. A mai
Evangélium beszél egy emberről, aki összehívta szolgáit, s rájuk bízta
vagyonát; Jézus a tanítványai felé is tanúsítja ezt a bizalmat azzal a
különbséggel, hogy a tanítványok nem szolgák, hanem barátok. Bennünket is
megbízott azzal, hogy kezeljük vagyonukat. Amikor imádkozunk, Jézus meghív
minket, ránk bízza Isten életét, mert tudja, hogy képesek vagyunk igazságosnak
lenni, és felkínálni másoknak egy másfajta szeretetet.
Egyszer egy
perui barátom mondtam, hogy segíteni akart a családjának, ezért kereskedőként
szeretet volna dolgozni, de nem tudta, hogy van-e hozzá tehetsége. Cipőboltot
akart nyitni, beszélt egy barátjával, akinek volt egy üres boltja. A barátja
azt mondta neki: „Na, kiadom, hogy ha van elég cipőd”. A barátomnak nem volt
sok cipője, de azt mondta neki: „hogy, amikor jössz a bolt tele lesz cipővel”.
Ekkor, a barátja oda adta neki a kulcsot és két nap múlva elment a cipőboltba.
Eközben a barátom kölcsönkért cipőket ismerőseitől és így tele lett a
bolt. Amikor a barátja jött azt mondta
neki: „Tudtam, hogy kevés cipőd van, de látom, hogy jó kereskedő vagy és jól
használtad a fejed. Ezért kiadom neked a boltom, mert megbízom benned és tudom,
hogy becsülettel kifizeted nekem a bérleti díjat.”
Mert szerette a családját, kis gyermekeit, kreatív módon
próbált segíteni rajtuk és úgy jól használni ezt a talentumot, amelyet magában
felfedezett és kifejlesztett. Ugyanaz
történt a szolgálókkal, akikről mesél az Evangélium, akik jól ismerték a
tulajdonosukat és bíztak benne, mert osztott nekik talentumokat. De az utolsó
szolga, aki szinten kapott talentumot, miért félt a tulajdonosától? Esetleg nem
jól ismerte őt, ezért félt? Bár amikor szeretet van vagy egy mély barátság,
akkor fejlődnek a talentumok és mindenki részesül gyümölcseiben. Engedjük, hogy
az imádságban és az életünkben Jézus tudja nekünk mondani: „Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat
bízok rád: menj be urad örömébe!”
Feladat a mai napra: Az
imádságban kérdezzünk magunktól, milyen talentumot kaptuk Jézustól? Hogyan
fektetjük be? Melyik személlyel, akiről az evangélium beszél, azonosítjuk
magunkat és mit akar az Úr megerősíteni bennünk?