1 Pét 2,2-10 (most pedig Isten népe vagytok)
2Mint újszülött csecsemők
kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre, 3hisz
tapasztaltátok, hogy milyen édes az Úr. 4Őhozzá járultatok, az élő
kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – Isten kiválasztott és megbecsült, 5és
magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy
Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által. 6Ezért
van benne az Írásban: Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban.
Aki hisz benne, az nem vall szégyent. 7Nektek tehát, mivel hisztek
benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: „Az a kő,
amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett”, a botlás köve és a botrány
sziklája: 8megbotlanak benne, mert nem fogadták el hittel a
tanítást, amelyre meghívást kaptak. 9Ti azonban választott
nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok,
hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket
csodálatos világosságára. 10Ti valamikor nem voltatok nép, most
pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra
találtatok.
Isten szava meghív, annak a
felismerésére is, hogy nép vagyunk. „Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig
Isten népe vagytok” (1Pt 2,10). Ahhoz, hogy hiteles evangelizálók lehessünk, ki
kell fejlesztenünk azt a lelki érzéket, hogy az egyszerű nép közelében
maradjunk, annyira, hogy felfedezzük: ez magasabb rendű öröm forrásává válik. A
misszió Jézus szenvedélyes szeretete, egyben népe szenvedélyes szeretete is.
Amikor ott állunk a megfeszített Jézus előtt, felismerjük egész szeretetét,
amellyel méltóságot ad nekünk és fenntart; de ha nem vagyunk vakok, kezdjük
felfogni azt is, hogy Jézus tekintete kitágul, s szeretettel és lángolással
tekint egész népére. Így újra felfedezzük: fel akar használni bennünket arra,
hogy egyre közelebb kerüljön szeretett népéhez. A nép körében ragad meg minket,
és a néphez küld, úgy, hogy e néphez tartozás nélkül érthetetlen az
identitásunk. (Ferenc pápa, Evangelii
Gaudium 268).
Feladat a mai napra: Azon elmélkedek, mit jelent,
hogy Isten népéhez tartozom, és hogy Isten a népéhez küld.