Ez 34,11-12.15-17; 1Kor 15,20-26a; Mt 25,31-46
Amikor
az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet
foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig
elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól;
a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így
szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ
kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok;
szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan
voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben
voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor
láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni
adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy
ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben,
hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek:
Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
A
mai vasárnapon Jézus Krisztust királyi mivoltában ünnepli az egyház. Róla
mondja ugyanis a mai evangélium: „Amikor az
Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet
foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig
elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól;
a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.” Jézus Krisztus az Emberfia, a Király, akinek eljövetelét várjuk, és
aki igazságot fog tenni az emberek között, az igazak és a gonoszok között. Az
evangélium nagyon konkrétan felvilágosít bennünket arról, hogy Isten milyen
alapon fogja elbírálni az embert: „Mert éhes
voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam,
s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti
fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”, illetve, hogy mindezt nem tették meg. Mindkét csoport megkérdezi tőle:
„Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni
adtunk volna neked...” És erre Jézus
válaszolja: „Bizony, mondom nektek:
Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Mit
jelent ez számunkra? Kicsoda ez a „legkisebb testvér”, akiben jelen van Jézus?
Sokszor először a hajléktalanokra, az utcán lévő rászorulókra gondolunk, s
akkor elszánjuk magunkat arra, hogy legközelebb több pénzt vagy élelmet adunk
nekik. S bár ők kétségtelenül a legkisebbek közé tartoznak, és nem
feledkezhetünk meg gondviselésükről, úgy gondolom, mégse állhatunk meg itt.
Hiszen gyakran könnyebb számunkra egy hajléktalan testvérről gondoskodni, mint
szükséget szenvedő rokonunkról, családtagunkról. Hányszor keményítjük meg
szívünket, amikor egy családtagunk, rokonunk újra meg újra jön, segítséget kér,
nem tud lábra állni, anyagi helyzete nem javul, nem talál munkát, vagy nehezíti
a munka találását akár egy szenvedély vagy más betegség,... Hogyan tekintek
elesett rokonomra, családtagomra? Meglátom-e benne Jézust? És mit jelent segíteni
rajta? Vajon csupán anyagi segítségre volna szüksége? A legnagyobb segítség
igazból abban rejlik, ha az evangéliumban adott választ lelki és erkölcsi
segítségre vonatkoztatjuk: ha „felruházom” emberi méltósággal, tisztelettel, ha
„táplálom” megértéssel, szeretetteljes meghallgatással, bátorítással, „inni
adom neki” bizalmamat, elfogadásomat, hogy képesnek tartom arra, hogy saját
magán segítsen; vagy ha elmegyek vele hivatalokba, ügyeket intézni, s olyan
módon bánok vele, ami erősíti benne az önbizalmat és a bátorságot. És nem
rekesztem őt ki, mint azok, akik önző módon csak a maguk javát keresik.
Keresztény családként sosem fáradhatunk bele az irgalmasság és a testvéri
szeretet konkrét tettekre váltásába.
Feladat a hétre: Mert Jézust akarom szeretni,
igyekszem figyelmes lenni rászoruló családtagjaim, rokonaim iránt.