Mt 13,24-30
(Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az
aratásig!)
24Más példabeszédet is
mondott: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a
földjébe. 25Amikor szolgái aludtak,
jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. 26A vetés szárba szökött és kalászt hányt,
de a konkoly is felütötte a fejét. 27A
szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél
földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? 28Az
így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy
elmenjünk és kigyomláljuk? 29Nem –
válaszolta –, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! 30Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az
aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze,
kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”
A hit azt jelenti, hogy hiszünk őbenne, hisszük,
hogy valóban szeret bennünket, hogy él, hogy titokzatosan be tud avatkozni,
hogy nem hagy magunkra, hogy a maga hatalmával és végtelen kreativitásával a
rosszból is képes jót kihozni. Azt jelenti: elhisszük, hogy győzelmesen halad
előre a történelemben azokkal együtt „akik vele vannak, a meghívottak, a
kiválasztottak és a hűségesek” (Jel 17,14). Higgyünk az evangéliumnak, amely
azt mondja, hogy Isten országa már jelen van a világban, s különféle módokon
itt is, ott is bontakozik, mint a kicsinyke mag, amely nagy fává tud nőni (vö.
Mt 13,31-32), mint egy maroknyi kovász, amely sok lisztet meg tud keleszteni
(vö. Mt 13,33), s mint a jó mag, amely a konkoly között nő fel (vö. Mt
13,24-30) – és ez mindig örvendetesen meglep bennünket. Jelen van, újra eljön,
küzd azért, hogy újra virágozhasson. Krisztus feltámadása ennek az új világnak
a hajtásait hozza mindenütt; s még ha le is nyesik, újra kihajt, mert az Úr
feltámadása már áthatotta e történelem rejtett szövedékét, mert Jézus nem hiába
támadt fel. Ne maradjunk az
eleven remény ezen útjának a szélén! (Ferenc pápa, Evangelii Gaudium 278)
Feladat a mai napra: Olyan helyzeteket bízok Isten kezébe, ahol
inkább csupán konkolyt látok és amelyek számomra reménytelenek. Kérem, hogy
erősítése meg hitemet, reményemet.