Lk 21,1-4 (ez a szegény özvegy többet dobott be)
Föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok
adományaikat a templom perselyébe. Közben látta, hogy egy szegény özvegy két
fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény
özvegy többet dobott be, mint bárki más. Mert a többiek feleslegükből adták az
adományt, ő azonban mind odaadta, ami szegénységétől telt: egész megélhetését.”
A szegény özvegy viselkedése hitének a nagyságát fejezi ki. Képes
mindent, mindenét odaadni Istennek. Teljesen bízik az Istenben, az ő kezébe
helyezte életét, jövőjét, nem maradt semmi más támasza, mint maga az Isten.
Utolsó két fillérjét dobta be a templom perselyébe. Úgy is gondolkodhatott
volna, hogy „odaadom Istennek az egyiket, és nekem még megmarad a másik”. De
nem így tett, hanem oda merte adni egész megélhetését. Jézus nagyra becsüli ezt
a tettet, látja az asszony szándékát, és cselekedetének igazi értékét.
Legtöbben inkább a pénz mennyiségére figyelnek, és ez alapján ítélnek, Jézus
ítélete azonban más. A gazdagok sok pénzével összehasonlítva, a szegény özvegy
két fillérje nagyon kevésnek látszik. Jézus mégis az mondja róla: „ez a
szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más”. Tudja, hogy az
adományadásnál a pénzösszeg nem mond semmit, hanem sokkal inkább a mögötte álló
szándék, magatartás a fontos. Itt a szegény özvegy Istenbe vetett nagy
bizalmáról tett tanúságot. Megmutatta, milyen nagy is az Isten iránti
szeretete, hite. Arra hív meg minket is ez a mai idézet, hogy vizsgáljuk meg
Isten iránti bizalmunkat, és nézzük meg, milyen is a mi odaadásunk. Vajon
inkább óvatosan kalkulálunk; mi az, amit Istennek adunk és mi marad még nekünk,
ahelyett, hogy nagylelkűen adakoznánk?! Beszéljük meg az Úrral, hogyan
lehetnénk hasonlóak mi is ehhez a szegény özvegyasszonyhoz?
Feladat a mai napra: Arra figyelek,
hogyan élem meg odaadásomat. Ahol talán inkább mérlegelek, pl. ennyi és ennyi
időt szánok a másik emberre, vagy az Istenre, ott igyekszem többet, ill.
nagylelkűebben adni.