Róm 8,19-26
(Gyöngeségünkben segítségünkre siet a
Lélek)
19Maga a természet sóvárogva
várja Isten fiainak megnyilvánulását. 20A
természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt,
aki abban a reményben vetette alá, 21hogy
a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges
szabadságára. 22Tudjuk ugyanis, hogy
az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. 23De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik
bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott
fiúságot, testünk megváltását. 24Mert
megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk,
többé nem remény. Amit valaki lát, azt reméli? 25Ha
tehát reméljük, amit nem látunk, várjuk állhatatosan. 26Gyöngeségünkben
segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen
imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető
sóhajtozásokkal. 27S ő, aki a szíveket
vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben
a szentekért.
A missziós buzgóság életben tartásához
nagyon kell bíznunk a Szentlélekben, aki „gyöngeségünkben segítségünkre siet”
(Róm 8,26). De ennek a nagylelkű bizalomnak táplálkoznia kell, ezért
szüntelenül hívnunk kell őt. Ő képes kigyógyítani mindenből, ami elgyengít a
missziós feladat végzése közben. Igaz, hogy ez a láthatatlanba vetett bizalom
bizonyos szédülést okozhat: olyan, mintha elmerülnénk a tengerben, ahol nem
tudjuk, mivel találkozunk. Ezt én magam is sokszor megtapasztaltam. Mégis,
nincs nagyobb szabadság, mint ráhagyatkozni a Lélekre, lemondva arról, hogy
mindent kiszámítsunk és ellenőrizzünk; mint engedni, hogy ő világosítson meg,
vezessen, irányítson, és abba az irányba indítson, amerre csak akarja. Ő jól
tudja, mire van szükség minden korszakban és minden pillanatban. Ezt úgy
mondják, hogy titokzatosan termékenyek vagyunk! (Ferenc pápa, Evangelii
Gaudium 280)
Feladat a mai napra: Ráhagyatkozom
a Lélekre, lemondva arról, hogy mindent kiszámítsak és ellenőrizzek, ami a mai
napon vár rám.