Rabság Mk 5,1-8.14-15
Átértek a tó túlsó partjára, a
gadaraiak vidékére. Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan
lélektől megszállott ember jött szembe vele. A sírboltokban lakott, és még
lánccal sem tudták fogva tartani. Már sokszor megbilincselték és láncra verték,
de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült
megfékeznie. Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott,
kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. Amikor messziről meglátta Jézust,
odafutott hozzá, a földre vetette magát előtte, és hangosan kiabált: „Mi közöm
hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!”
Mert ráparancsolt: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!”... Az
emberek jöttek, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy akit
azelőtt egy légió tartott megszállva, most ott ül felöltözve, eszének
birtokában.
Az ember maga egy mély misztérium. Sokszor saját
magunk sem tudjuk felfogni, hogy mit miért teszünk. Miért vannak bennünk
ellentétek? Miért vannak olyan pillanatok, amikor azt érezzük, hogy nem azt
csináljuk, amit szeretnénk, hanem robotmódon úgy cselekszünk, mintha valaminek a
rabja lennénk? A mai idézet olyan emberről szól, akit tisztátalan lélek
szállott meg. A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva
tartani. Senkinek sem sikerült megfékeznie. Éjjel-nappal a hegyekben tanyázott,
kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. Micsoda rémkép egy emberről!
Enyhe túlzásnak tűnhet számunkra ez a leírás, pedig, ha mélyebben belegondolunk
abba, hogy mi történik vele, láthatjuk, hogy szimbolikusan ábrázolja azt, ami
mindannyiunkban megtörténhet és már talán többször meg is történt. Amint
kiderül, ezt az embert egy egész légió gonosz lélek szállta meg. A gonosz
lelkek jól tudják, hogy kicsoda az Isten és kicsoda Jézus. Érdekes azonban a
kérése: Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus nem azért jött, hogy
gyötörjön minket. Ebben látszik a gonosz lelkeknek a műve: rossz lelkiismeretet
produkálnak és teljesen elferdítik bennünk az Isten képét. Már nem jóságos,
szelíd, szerető, hanem aki gyötör, rosszat akar, akitől félnünk kell, stb. Ezek
a Istenképek szinte észrevétlenül kialakulnak bennünk, és azt eredményezik,
hogy egyre jobban eltávolodunk az Istentől. Ennek az eredménye, hogy mindenkit
ellenségünknek tartunk, aki ellen védekeznünk kell. Az agresszivitás,
gyűlölködés, veszekedés, irigység, stb. annak a jele, hogy a gonosz rabságába
kerültünk. Micsoda síri magány alakul ki bennünk, amikor mindenki ellenségünkké
válik, még az Isten is! Az egyetlen szabadulás Jézustól jöhet. Kérjük tőle,
hogy szabadítson meg minket a negatív indulatoktól.
Feladat
a mai napra: Megfigyelem magamban, hol
tapasztalok ellenszenvet és milyen következményei vannak emberekkel való
kapcsolatban. Kérem Jézustól a szabadulást.