Szomorúság Lk 7,11-16
Történt
pedig, hogy ezután egy Naim nevű városba ment, és vele mentek tanítványai és
nagy népsokaság. Mikor a város kapujához közeledett, íme, egy halottat vittek
ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a város sok lakosa kísérte. Amikor
meglátta őt az Úr, megkönyörült rajta, és ezt mondta neki: »Ne sírj!« Majd
odament, és megérintette a koporsót. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt
mondta: »Ifjú! Mondom neked: kelj föl!« A halott pedig felült és beszélni
kezdett. Ekkor átadta őt anyjának. Mindnyájukat elfogta a félelem, és így
dicsőítették Istent: »Nagy próféta támadt közöttünk!« És: »Isten meglátogatta
az ő népét!«.
A szomorúság gyakori jelenség mindannyiunk
életében. Amint a mai idézetben láthatjuk, szomorúságunk egyik fő oka az
elveszítés, valaminek vagy valakinek az elveszítése, akár azért mert valaki
meghal, vagy elköltözik, vagy magunk elköltözünk, munkahelyet váltunk, valamit
eltulajdonítanak tőlünk, stb. Emberi tulajdonságunk, hogy amit/akit
megszeretünk, ahhoz valamilyen szinten hozzátapad a szívünk, és amikor
elveszítjük úgy érezzük, mintha a szívünket tépték volna ki. A fönti
gyászmenetben egy édesanya egyetlen fiát veszítette el. A fiú egyetlen
hozzátartozója volt, hiszen a férjét is már eltemette. Milyen borzalmas fájdalom
lehetett az anyának elveszíteni egyetlen gyermekét! Jézusnak, amikor meglátta
ezt a gyászmenetet, megesett rajta a szíve, megkönyörült
rajta, és ezt mondta neki: »Ne sírj!« Majd odament, és megérintette a
koporsót... Ezt mondta: »Ifjú! Mondom neked: kelj föl!« A halott pedig felült
és beszélni kezdett. Milyen érdekes az a megjegyzés, hogy Jézus megérintette
a koporsót. Hányszor van az, hogy gyászunkban egyedül akarunk lenni,
fájdalmunkat magunkban viseljük, és nem engedjük, hogy valaki megérintse. Pedig
ebből az érintkezésből új élet támad! Jézus visszaadta az anyának egyetlen
fiát. A szomorúságnak még egy másik oka is lehet, ami szorosan fűződik a
gyászhoz: a kommunikáció elveszítése. Érdekes az a megjegyzés is, hogy a fiú,
miután feléledt és felült, beszélni
kezdett. Leginkább akkor érezzük azt, hogy élünk, amikor kommunikálni
tudunk, amikor másokkal beszélgetünk, megoszthatjuk élményeinket. Aki már nem
tud kommunikálni, az valamilyen szinten
már csak vegetál. A kommunikáció az élet jele. Ma elgondolkozhatunk azon, hol
tapasztalunk szomorúságot, gyászt, a kommunikáció hiányát? Hogyan tudnék egy új
lépést tenni a másik felé? Jézus azért jött, hogy megérintsen minket, és
visszaadja nekünk az életet, azt ami elveszett.
Feladat
a mai napra: Megpróbálok
beszélgetni azzal, akivel megszakadt valamilyen oknál fogva a kapcsolat, vagy
ha nem tudok vele beszélgetni, akkor imádkozom érte.