XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. december 23., szombat

December 23.



Lk 1,57-66                         (Az apja nevéről akarták elnevezni, de az anyja tiltakozott)
Ó, Emmánuel, Törvényünk és törvényhozónk, népek reménysége és üdvözítője: Jöjj és üdvözíts minket, Urunk, Istenünk!
Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek. A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. De az anyja tiltakozott: „Nem, hanem Jánosnak kell hívni.” Így válaszoltak neki: „Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának.” Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék. Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve.” Mindnyájan csodálkoztak. Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre. Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” Mert az Úr keze volt vele.

János evangéliuma elején azt olvashatjuk, hogy „a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg”. (Jn 1,17). Ha ma az ó-antifónában úgy nevezünk a Messiás, mint Törvényünk és Törvényhozónk, hogyan illeszkedhet össze az egyik a másikkal? Milyen törvényről van szó? A törvény tulajdonképpen Isten akaratának a kifejezése, de ugyanúgy a zsidók számára a megigazulás eszköze. Úgy gondolták, hogy csak azok szabadulhattak meg a bűntől, akik betartották a törvényt. Isten Fiának megtestesülése, halála és feltámadása által elnyertük a bűntől való szabadulást. Szent Pál így fogalmazza meg: „Mert a Krisztus Jézusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm 8,2). Jézus Krisztus adta nekünk az élet lelkének törvényét, amely nem más, mint a szeretet törvénye. Szinte személyében, szavaiban megnyilvánult számunkra az Isten akarata. Ezért nevezhetjük őt Törvényünknek és Törvényhozónknak. És ez azt jelenti számunkra, hogy nem rengetek szabályokat kell tudnunk és betartanunk, hanem az Emmánuelre kell figyelünk, Jézusra kell hallgatnunk, aki velünk van, és megtenni, amit nekünk mond. A mai idézet két embert állít elénk, akik nagyon Mózes törvény szerint éltek, de ugyanakkor nagyon figyeltek Isten szavára, hangjára. Számukra egyértelmű volt, hogy Isten szava a hagyomány fölött áll. Ezért nem engedték, hogy a gyermeket a hagyomány szerint az apja nevéről Zakariásnak nevezzék el. Feltűnik, hogy a házaspár jó összhangban volt egymással. Zakariás, bár nem tudott beszélni, megtalálta annak módját, hogy Erzsébetnek kommunikálja, mit mondott Isten a gyermek nevéről. Erzsébet pedig hitt férjének. Ma azon gondolkozzunk el, mennyire figyelünk Isten szavára, mennyire vagyunk nyitottak, hogy az Istentől kapott indíttatásokat teljesítsük, még akkor is, ha hagyományokkal vagy a közvéleménnyel ütköznek.
Feladat a mai napra: Arra igyekszem, hogy a karácsonyi hagyományokat mély belső tartalommal töltsem meg.