XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. január 18., csütörtök

Január 18.



Mk 1,21-22.27                  gy tanított, mint akinek hatalma van)
Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elment a zsinagógába és tanított. Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. … Mindnyájan elcsodálkoztak. „Ki ez? - kérdezgették vitatkozva egymástól. Tanítása egészen új, s akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki.”

Az evangélisták többször kifejezetten azt írják az Evangéliumokban, hogy Jézus tanított. „Az első könyvben [a Lukács Evangéliumban] szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított”, olvassuk az Apostolok cselekedeteiben. Mondhatjuk, hogy Jézus főtevékenysége a tanítás volt, egyrészt a zsinagógákban, és másrészt a szabad ég alatt, ott, ahol az emberek voltak. Nagyon fontos volt Jézus számára, hogy tanítson, hogy ki ne hagyjon egy lehetőséget sem, ha látta az emberek szükségét. „Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani.” (Mk 6,34) Az emberek számára Jézus tanítása lelki vigasztalást, megerősítést és orientációt jelentett. Jézus hallgatói észre vették, hogy tanítása más mint az írástudóké vagy más mestereké, akiket hallgatni szoktak. Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van. Ez az hatalom pedig nem más mint  Isteni hatalom. Jézus tanítása nem csak embertől való, hanem Istentől. Számunkra bizonyára már nem egészen új Jézus tanítása, azonban megfontolandó, mi az új Jézus tanításában és vajon tapasztaljuk-e és miként tapasztaljuk életünkben ennek a tanításnak a hatalmát. Kérjük Jézust, hogy megmutassa nekünk szavának hatalmás erejét.
Feladat a mai napra:  Az emberekre figyelek, akikkel a mai nap folyamán találkozom. Vannak, akik „olyanok, mint a juhok pásztor nélkül”? Azon gondolkozom, milyen tanításra van szükségük és hogyan továbbíthatom.

2018. január 17., szerda

Január 17.



Iz 30,18-21                         (Szemed látni fogja tanítódat)
Ám az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek, és fölkel, hogy könyörüljön rajtatok. Mert igazságos Isten az Úr: Boldogok mind, akik benne bíznak. Valóban, Sion népe, te Jeruzsálemben élsz majd és nem kell többé sírnod. (Az Úr) irgalmas lesz hozzád, amikor meghallja hozzá kiáltó szavad; mihelyt meghallja, meghallgat. Bár a szenvedés kenyerét és a nyomorúság vizét adta neked az Úr, de ő, a te tanítód, nem rejtőzik el többé előled, és szemed látni fogja tanítódat. Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: „Ez a helyes út, ezen járjatok!”

A mai idézetben Isten megígéri népének Izajás prófétán keresztül, hogy irgalmazni fog rajta, és hogy a szomorú helyzete meg fog változni. De Isten nem csak jóra fogja fordítani sorsát, hanem ő maga meg fog jelenni nekik. Az Úr, a te tanítód, nem rejtőzik el többé előled, és szemed látni fogja tanítódat. Itt Istent tanítónak nevezi. A szavak, amelyeket Isten mond, tanítás Izrael számára, azért az Úrra mint tanítójukra tekintenek. Bár sokszor látni akarták őt, - mert az emberi kapcsolatban is más, valakivel csak telefonon keresztül beszélni mint szemtől szembe -, de ez eddig még nem történt meg. Izajás ígérete  Jézus Krisztus megtestesüléseben valósult meg. Jézus Krisztusban, az Isten örök igéjében, láthatjuk a láthatatlan Istenünket és tanítónkat. Ő tanít minket az élet útjára, ő, aki magáról mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6) Nap mint nap kisebb, nagyobb döntések előtt állunk, több út tárul elénk, több lehetőség kínálkozik nekünk. Olykor felmerül a kérdés: Melyik a helyes út? Aki jól ismeri Jézus tanítását, aki otthonos benne, meg fogja hallani belsejében a tanító hangját, aki azt mondja el neki, melyik utat kell választania: „Ez a helyes út, ezen járjál! Ez az én utam”. A helyes út nem feltétlenül a számomra vonzó út, vagy az, amelyet a többiek javasolnak, hanem az, amelyre Jézus megtanít és elvezet minket.
Feladat a mai napra: Ha a nap folyamán döntéshelyzetbe kerülök, Jézusra figyelek és meg próbálom megérteni, mire tanít engem.

2018. január 16., kedd

Január 16.



Péld 7,1-4; 22,17-19        (Isten az élet útjára tanít minket)
Őrizd meg, fiam, a szavaimat, jegyezd meg magadnak a parancsaimat! Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz, őrizd tanításom, mint a szemed fényét. Kösd őket az ujjaidra, és írd fel a szíved táblájára! Mondd a bölcsességnek: „A nővérem vagy”. És az okosságnak: „Te meg a rokonom”.
A bölcsek szavai: Nyisd ki a füledet és halld meg szavaimat, igyekezz szíveddel megérteni őket, mert szép volna, ha bensődben megőriznéd, és ha az ajkadon mindig készen állanának. Hogy mindig az Úrba vesd a bizalmadat, ma megtanítalak utadra.
A mai idézetet a Példabeszédek könyvéből vettük. A könyv elején azt olvashatjuk, hogy Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai, hogy bölcsességet, fegyelmet tanuljunk, és megértsük az értelmes beszédet; hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, jogra, becsületre; hogy a tapasztalatlan okosságra tegyen szert, az ifjú meg tudásra és körültekintésre (Péld 1, 1-4). Salamon királyról tudjuk, hogy szerette az Urat, s atyja, Dávid parancsaihoz tartotta magát (1Kir 3,3). Amikor királyi pályakezdésekor egyik éjszaka megjelent neki álmában az Úr, azt mondta neki: „Kérj, mit adjak neked!” Salamon azt felelte: „Nagy irgalommal voltál szolgád, az én atyám, Dávid iránt: hűségesen, jó lélekkel és egyenes szívvel járt színed előtt; mindvégig irgalommal voltál hozzá: megajándékoztad egy fiúval, aki most a trónján ül. Igen, Uram és Istenem, királlyá tetted szolgádat atyám helyett. De hát fiatal ember vagyok, nem tudom, miként kell uralkodni... Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat. Mert hisz ki tudná másképp kormányozni ezt a te népes népedet?” Tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult hozzá (1Kir 3,5-10). Salamon király azt a bölcsességet adja tovább fiának, amit az Istentől megértett. Milyen fontos Salamon kérése, hogy maga az Úr ragyogtassa fel előttünk az igazságot és tanítson meg arra, hogy megkülönböztessük a jót és a rosszat, az igazságot és hazugságot! Hiszen egyedül csak Istenben van az igazság. És minden, ami nem egyezik meg vele, nem igazság! Mennyire fontos pont a mai világban, ahol tévtanításokat kikiáltanak igazságnak, hogy megfontoljuk Salamon intelmeit: Őrizd meg, fiam, a szavaimat, jegyezd meg magadnak a parancsaimat! Mondd a bölcsességnek: „A nővérem vagy”. És az okosságnak: „Te meg a rokonom”. Hogy mindig az Úrba vesd a bizalmadat, ma megtanítalak utadra. Ragaszkodjunk az Úr tanításához, mert csak Ő vezethet el bennünket az élet útjára.
Feladat a mai napra:  Mire tanít engem a társadalom? Mi az Isten tanítása? Ma időt szakítok arra, hogy Isten előtt megkülönböztessem a jót és rosszat, és a jót válasszam.

2018. január 15., hétfő

Január 15.



MTörv 32,1-4                    (Isten igéje hathatós szó)
Halljátok, egek, szólni szándékozom! A föld figyeljen ajkam szavára! Esőként permetezzen tanításom, harmatként hulljon a szavam, mint a zápor a sarjadó fűre, a záporeső a lankadt gyepre. Mert az Úr nevét hirdetem, Dicsőítsétek Istenünket. Kőszikla! Amit csak tesz, tökéletes, mert igazság minden útja, igaz és egyenes.
                                             Iz 55,10-11
Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.

Ezen a héten arról szeretnénk elmélkedni, hogy miként tanít minket az Isten igéjén keresztül. Sok módja van Istennek arra, hogy tanítson minket, pl. az életkörülményeken, eseményeken vagy tapasztalatokon keresztül. De nem akarta tanítását csupán az ember megérzésére bízni, amely akkor csak szubjektív felismerésekre alapozódna, hanem alapvető, egyetemes igazságokat akart kihirdetni, amelyek minden korra és minden emberre egyaránt érvényesek. Tanítását pedig olyan emberekre bízta, akik közelről ismerik őt, mint pl. Mózesre, a prófétákra vagy az Egyház tanítóhivatalára, akik együtt élnek az Úrral és az Ő nevét hirdetik. A mai idézetünkben Mózes utolsó beszédéből olvashatunk, amit halála előtt a néphez intézett. Minden egyes szó tele van élettapasztalattal, amikor azt mondja: Dicsőítsétek Istenünket! Kőszikla! Amit csak tesz, tökéletes, mert igazság minden útja, igaz és egyenes. Hányszor tapasztalta meg Mózes a pusztai vándorlás ideje alatt, hogy Isten tényleg kőszikla, az a biztos alap, akire az életét építette, aki minden nehézségből kiszabadította, aki táplálta, gondozta, kísérte népét. Ki az, aki jobban tudná mint Mózes, hogy az Úr mennyire hűséges népéhez? Mózes, aki éjjel-nappal beszélgetett az Úrral. És tanúsítja, amit Izajás prófétánál olvasunk: hogy az Úr szava nem tér vissza hozzá  eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem. Így van ez a mi életünkben is. Higgyünk Mózes tanúságtételének, és engedjük, hogy Isten tanítása úgy  permetezzen a szívünkre, mint a zápor a sarjadó fűre, a záporeső a lankadt gyepre.
Feladat a mai napra: Ma figyelemmel és nyitott szívvel fogadom Isten tanítását.

2018. január 14., vasárnap

Január 14.



1Sám 3,3-10.19; 1 Kor 6,13c-15a.17-20; Jn 1,35-42
Abban az időben: Ott állt (Keresztelő) János két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta , és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester –, hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra ige körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik , András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”

Urunk Jézus megkeresztelkedésének ünnepével lezártuk a karácsonyi időszakot és elkezdődött az évközi időszak. Gyönyörű időszak ez, hiszen Jézusra tekinthetünk, aki szegény, szűz és engedelmes volt. Karácsonykor rádöbbentünk arra, hogy Jézus, az Atya egyszülött Fia, aki emberré lett, azért jött, hogy üdvözítsen minket és felkínálja nekünk az életet. Saját életével megmutatja nekünk mit jelent embernek lenni, milyen élet vezet el a boldogság teljességére. Az évközi időszakban Jézus iskolájába járhatunk, hogy eltanuljuk tőle az emberhez méltó életet. A mai evangéliumban Keresztelő János rámutat Jézusra: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Jézus az, akire feltekinthetünk, aki példakép. Ő az Isten Báránya. De mit is jelent ez? Más helyen János hozzáfűzi: "Ő veszi el a világ bűneit.” (Jn 1,29). A bárány egyrészt a húsvéti bárányra vonatkozik, akinek vére Egyiptomban megmentette a népet Isten átvonulásának napján a tizedik csapástól, elsőszülött fiainak pusztulásától. Másrészt pedig az Izajás prófétánál szerepelő Isten szolgájára is utal, (az arám nyelvben a „bárány” „szolgát” is jelent), aki mint az áldozati bárány odaadja életét sokakért. Az „Isten Báránya” jelzi Jézusnak az Atyával való bensőséges kapcsolatát is. Ő egyedül az Atyáé. Életében teljesen egyértelmű, hogy kihez tartozik, mert egy az Atyával (vö. Jn 10,30) és az Ő akarata szerint jár el (vö. Jn 4,34; 5,19-24). Élete tükrözi az Atya jelenlétét, az Atyával való teljes közösségről szól. És ez Jézus tisztaságának a lényege. Nem csupán arra mutat, hogy nem házasodott meg, (vagy hogy nem élt nemi életet,) hanem hogy teljesen az Atyával, az Atyában és az Atyának élt. Annyira szeretette az Atyát és az emberiséget, hogy életét odaadta érte. De még egy másik mozzanat is hozzá tartozik. Az evangéliumban olvashatjuk: (János) „két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi -- ami annyit jelent, hogy Mester --, hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” -- mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak.” Jézus nem küldi el a kíváncsi tanítványokat, hanem meghívja őket házába. Milyen emberi és emberséges jelenet! Érdekes megfigyelnünk rokonaink, barátaink, ismerőseink lakását, akikhez ellátogatunk. Egy lakás a benne lakó embernek az életéről szól, mindarról, ami annak a személynek fontos. Jézus azt akarta, hogy megismerjék őt. Lakása vajon milyen lehetett? Azt hiszem, nagyon egyszerűnek kell elképzelnünk, hiszen Jézusnak nem a külső dolgok voltak fontosak, hanem a belsők. Igazi lakása az Atya szíve. Akiket meghívott házába, azok számára azt akarta, hogy megismerjék az Atya szívét. A szűz olyan, mint aki életével rámutat az Atyára, és Hozzá vezet minket. Mindnyájunknak ez a hivatása. Jézus sajátos módon mindenkit meghív az Istennel való teljes közösségre, hogy Isten legyen életünk egyetlen forrása és célja, tulajdonosa és ura, aki bennem lakik, és akiben lakhatom, aki életem egyetlen kincse, és aki számomra annyira fontos, hogy akár életmódot is változtatok érte, hogy  megőrizzem őt, hogy jel lehessek, mely felé mutat és másokat is elvezessek Hozzá.
Feladat a napra: Végigtekintek lakásomon, életemen. Miről, kiről szól? Ezen a napon behívom Istent az életembe, és engedem, hogy igazi forrásommá váljon.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma