Jn 1,1-4 (Az igében élet van)
Kezdetben
volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben
Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet
volt, s az élet volt az emberek világossága.
János
evangelista úgy vezeti be Jézus életét evangéliumának kezdetén, hogy ő az Isten
Igéje, aki kezdetben volt és hogy Isten volt az Ige, ő volt kezdetben
Istennél. Ha tegnap arról elmélkedtünk, hogy minden ember az Isten szájából
kimondott, megtestesült szó, akkor ez elsősorban és leginkább Jézusra igaz, aki
az első szó, amit az Atya kimondott. Hiszen hitvallásunk szerint is Jézus az
Atyától született az idő kezdete ellőtt. Isten az Istentől, Világosság a
Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, aki az Atyával egylényegű
és minden általa lett. Értünk emberekért, a
mi üdvösségünkért leszállott a mennyből (Nicea-konstantinápolyi
hitvallás). Tehát az Isten Igéje nemcsak egy szó, hanem egy konkrét személy,
aki magában hordozza Isten életét és világosságát. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. Hogy ez
mennyire igaz, akkor tapasztaljuk, amikor a Szentírásból olvasunk és az mélyen
megnyugtat minket, békét, örömöt, belátást ad. Ez az élet, amit a Szentlélek ad
nekünk, amikor Isten Igéjében elmerülünk. És egyben világosság is. A világosság
János számára leginkább egy belső valóságra utal: a nép, amely sötétségben jár,
az a nép, amely Isten ismeretének hiányában, tudatlanságban él, aki számára
csak az az igazság, amit gondol, érez és lát. A világosság ott nyilvánul meg az
emberben, amikor beengedi életébe Isten igazságát (az egyetlen igazságot!),
amikor engedi, hogy az Isten igéje átvilágítsa életét és megszabadítsa az önzés
és a bűn sötétségéből, és meghonosítsa benne az evangéliumi értékeket, és
legfőképpen a krisztusi szeretetet.
Feladat a mai napra: Ma időt keresek arra, hogy Máté
evangéliumából elolvassam az 5. fejezetét
és elgondolkozzak róla.