XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. február 12., hétfő

Február 12.



Bár 4,36-5,6                           (összegyűjti őket a Szentnek szava)
Tekints, Jeruzsálem, kelet felé, és lásd azt az örömöt, melyet Isten áraszt rád. Mert íme, megjönnek fiaid, kiket elbocsátottál, a széjjelszórtak; megjönnek, mert összegyűjti őket napkelettől napnyugtáig a Szentnek szava, és örvendeznek az Isten dicsőségén. Vesd le, Jeruzsálem, gyászod és nyomorúságod ruháját, és öltözzél annak a dicsőségnek díszébe és pompájába, melyet megad neked Isten örökre. Vedd körül magadat az Isten igazságának palástjával, és tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének koronáját. Mert Isten megmutatja rajtad fényességét mindenkinek, aki az ég alatt van. Mert Isten ezt a nevet adja neked mindörökre: »Igazság békéje« és »Jámborság dicsősége«. Kelj fel, Jeruzsálem, állj a magaslatra, tekints kelet felé, és nézd, mint gyűlnek egybe fiaid napkelettől napnyugatig a Szentnek szavára, és örvendeznek azon, hogy megemlékezett róluk Isten! Mert gyalog mentek el tőled, elhajtotta őket az ellenség, de az Úr visszahozza őket hozzád; olyan pompával hozzák majd őket, mint a királyi trónt.

Amikor Isten szól az emberhez, vagyis hozzánk, mindig újra kapcsolatba lép vele. És minden szó, amelyet Isten hozzánk intéz, annak a kifejezése, mennyire vágyik a velünk való közösségre. A mi részünkről pedig ott a szabadságunk arra, hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk ezt a hozzánk intézett szót. Ha elfogadjuk, Isten szava megújítja, elmélyíti, meggyógyítja, megerősíti Vele való kapcsolatunkat. Olyan szó ez, mely soha nem eltávolít Istentől vagy az emberektől, hanem közelebb vezet hozzájuk. Isten szava közösséget, egységet, kapcsolatot eredményez. Az elválasztás, a szétválasztás, az elhatárolódás mögött mindig ott áll egy, az Isten szavára – akár tudatosan, akár akaratlanul - kimondott Nem. Éppen ezért történt meg Izrael Babilóniába való száműzetése, mert nem hallgattak Isten szavára. „De népem nem hallgatott szavamra, Izrael nem igazodott akaratomhoz. Ezért ráhagytam őket kemény szívükre, hadd menjenek csak saját fejük után” (Zsolt 81,12-13). De Isten nem végleges hagyta el a népet, próféták által újra és újra szólt hozzájuk, ahogy ebben a mai idézeten Báruk prófétán keresztül. Megjövendölte, hogy a száműzöttek szavára visszatérnek Jeruzsálembe. „A széjjelszórtak; megjönnek, mert összegyűjti őket napkelettől napnyugtáig a Szentnek szava.” Izrael tapasztalata saját tapasztalatunknak tükörképe. Ahol nemet mondtunk Istennek, vagy becsuktuk fülünket szavai előtt, vajon nem tapasztaltuk-e egy idő után a távolságot, az elidegenedést? Minket is újra és újra visszahív, egybegyűjt az Úr, hozzánk intézett szavai által, mert megemlékezett róluk Isten!
Feladat a mai napra: Annak a tudatában élek, hogy Isten megemlékezik rólam és egy szívességgel kifejezem én is valakinek, hogy én is gondolok rá, megemlékezem róla.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma