Zsolt
8,2-10
Uram,
mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Bámulom
az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te
alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy
gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és
fönséggel koronáztad. Hatalmat adtál neki kezed műve fölött,
mindent lába alá vetettél: minden juhot és barmot, a mezők
vadjait, az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek
ösvényén kering, Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e
világon a te neved!
„Ha
nézem az eget...” -
kezdhetjük a hétköznapok lelkigyakorlatát azzal, hogy kicsit
körbenézünk és arra figyelünk, ami körülöttünk van: Mit
fedezünk fel abban a világban, ahol mindennapi életünket éljük?
Nézzünk fel az égre, nézzük a természetet, a fákat, a
virágokat. Milyen hatással vannak ránk? Ámulatba esünk, mint a
zsoltáros? Ahogyan ő látja a körülötte lévő dolgokat,
érzékeli a mögöttük álló alkotó kezet, az Isten kezét.
Számára minden teremtmény Isten alkotása. És elcsodálkozik
azon, micsoda hely illeti meg az embert ebben a teremtett világban,
a többi teremtmény között. „Hatalmat
adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetettél”.
Azt is tapasztalja,
hogy Isten, aki teremtette, nem hagyta magára a teremtés után,
hanem megemlékezik
róla, gondot
visel reá,
figyelemre méltatja,
meglátogatja, vagyis
törődik vele. A zsoltáros felfedezi itt saját ember méltóságát,
nagyságát: „Kevéssel
tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel
koronáztad”,
olvassuk az egyik fordításban. De mivel a görög, a szír és a
Vulgata itt az „angyal” helyett „Istent” fordít, a fönti
szöveg így fogalmazza ezt meg: „Majdnem
isteni lénnyé tetted.”
Az imádkozó ember itt nem érzi kicsinek magát Isten előtt, hanem
megbecsülve érzi magát az Istentől kapott méltóságban.
Vajon
a zsoltár szavai saját tapasztalatainkat is tükrözik? Talán
mindennapi életünkben minket inkább azok a dolgok, tárgyak
vesznek körül, amelyeket maga az ember alkotott. De ha most a
hétköznapok lelkigyakorlatának elején a teremtett világra
tekintünk, hol találjuk meg benne az Isten keze művét? Hogyan
érezzük magunkat, mint Isten kezének művei a többi teremtmény
között? Tapasztaljuk-e, hogy Isten törődik velünk? Forduljunk
Istenhez és beszéljünk vele erről: „Ki az ember? Ki vagyok én?
Mit jelent az életem? ...”
Feladat
a mai napra:
Szemlélem a körülettem lévő dolgokat.