XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2024. február 8., csütörtök

Február 8.



Mk 1,21-27                        (úgy tanított, mint akinek hatalma van)
Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elment a zsinagógába és tanított. Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógájukban volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember. Ez rögtön ilyeneket kiabált:  „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt, így szólva: „Hallgass és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle. Mindnyájan elcsodálkoztak. „Ki ez? - kérdezgették vitatkozva egymástól. Tanítása egészen új, s akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki.”

Újból láthatjuk, amint Jézus azonnal elment a zsinagógába tanítani. Az evangélisták megjegyezték, hogy tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. Miről tanított? Isten országáról, a szeretet hatalmáról, az igazságot hirdette. A tanítás a legfontosabb, leghatékonyabb eszköze annak, hogy valaki meggyógyuljon, megújuljon. Jézus maga mondta, hogy a tanítás megtisztítja az embert (vö. Jn 15,3). Nagyon sok betegség abból származik, hogy az ember nincs tisztában az igazsággal. A mai ember tudatlan, mindenféle véleményre hallgat, leginkább a saját véleményét tartja teljes igazságnak, Isten tanítását azonban semmibe veszi. Pedig csak az Istenben van az igazság, sőt Isten maga az igazság, ahogy Jézus mondta: „én vagyok az igazság” (Jn 14,6). Ezért jár az igazsággal való találkozás olyan erős hatással, hogy aki befogadja, abból kiűzi a hazugság és féligazságok világát és meggyógyul. Ez történt azzal az emberrel, akit gonosz lélek szállt meg. Hallgassuk csak meg, mit mond Jézusnak: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje.” Külsőleg nézve maga az ember kiáltja ezt Jézusnak, azonban kiderül, hogy gonosz lélek szól belőle. A gonosz lelkek ma is léteznek és befolyásolják az ember gondolkodását. Elhitetik vele, hogy Isten az ember ellensége, aki a vesztét akarja. Pedig ez a legnagyobb hazugság és sokszor mellékesnek tűnő, negatív gondolatokban és érzésekben nyilvánul meg bennünk: ha valaki kritizált, rosszat mondtott nekem, akkor azt hiszem, hogy Isten az, aki nem szeret; ha valamire vágyom és nem kapom meg, akkor azért van, mert Isten nem akarja, hgoy boldog legyek; perfekcionistává válok, mert azt hiszem, hogy Isten sosem elégedett velem, stb. A gonosz lélek állandóan bemocskolja előttem Isten jóságát. Jól tudja, kicsoda Jézus: az Isten Szentje. És azt is tudja, hogy Jézus egyetlen szava elég arra, hogy megsemmisítse őt. Mert amikor az ember meghallja és el is hiszi Jézus szavát, aki azt mondja nekünk: „Jól van, te hűséges, derék szolga. Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!” (Mt 25,21) vagy „drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek” (Iz 43,4). „Én sem ítéllek el” (Jn 8,11) „Menj békével!” (Lk 7,50) stb. akkor meggyógyul, bensőleg megújul, megigazzul.
Feladat a mai napra: Merjük felkutatni magunkban a gonosz lelkek befolyását, és engedjük, hogy Isten tanítása hatással legyen ránk, hogy az Ő igazsága gyökerezhessen meg az életünkben és helyre állítsa bennünk az Istenbe vetett bizalmunkat.