Iz 53,9 (Jézus harmadszor esik el a
kereszttel)
Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a
maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.
Jézusunk, harmadszor is elestél a kereszt terhe alatt. Mi volt számodra a
legkeményebb teher? Nemde az ember hitetlensége, hűtlensége, tévelygése, és az
irántad való mély bizalmatlansága, ami miatt inkább a saját útjaira tért, és
eltávolodott tőled? Amikor ember már nem hisz jóságodban, hanem azt feltételezi
rólad, hogy rosszat akarsz neki, hogy nem a boldogság útjára akarod vezetni őt,
hanem a pusztulásba. Igen, a bizalmatlanságtól szétszéledünk, mint a juhok. És
újabb, legkeményebb esésünk, amikor a magunk útjára térünk. Az orvos által
tanácsolt gyógyulás útja sokszor fájdalmas út, és mi nem vagyunk már képesek
arra, hogy a fájdalmat elviseljük, mert azt mondják nekünk, hogy a fájdalom
rossz. Uram, ha az utunkon azt tapasztaljuk, hogy még több nehézségünk támad,
hogy testi-lelki fájdalmunk ismét csak erősödik, és nem akar megszűnni, azt
gondoljuk, hogy rossz úton járunk. Pedig lehet, hogy nem? Kérlek szabadíts meg
minket az irántad való bizalmatlanság kísértésétől. Ne engedd, hogy
eltévelyegjünk, a magunk útjára térjünk, letérve arról az útról, amelyre te
hívtál minket, az életszentség útjáról. Tudom, hogy a te utjaid nem az én
útjaim. Kérlek, növeld nekünk a belső békét, amikor belenyugszunk akaratodba.
Adj erőt arra, hogy fel tudjunk kelni, és utunkat veled és melletted végig
tudjuk járni.
Feladat a mai napra: A mai küzdelmeimet felajánlom a körülöttem élő
betegekért.